A nők 23 százalékkal kevésbé vágynak párkapcsolatra, mint a férfiak. Miért nem kell csodálkozni ezen?
A nők 56 százaléka vallja, hogy nehéz olyan partnert találnia, aki megfelel az elvárásaiknak, míg a férfiaknak mindössze 33 százaléka mondja ugyanezt.
A hiábavaló munka
Más nevében nem tudok nyilatkozni, de én személy szerint azért nem keresek már aktívan társat, mert elegem van abból, hogy én 100 százalékot beleteszek (érzelmi munkát) a kapcsolatba, de cserébe nem kapok semmit. Olvass még a témában
Gen Z
27 éves vagyok és a korombéli srácok hozzá vannak nőve a telefonjukhoz. Rövid üzenetekben jobban kommunikálnak, mint élőben, kész röhej! És hozzá vannak szokva, hogy amint jön egy kis nehézség a kapcsolatban, kiszállnak és keresnek egy új lányt, hiszen a randiappoknak köszönhetően minden egy gombnyomásra van. Ez a szemlélet nem tesz jót a komoly kapcsolatoknak.
Az alfahímek és társaik
Én abba csömörlöttem bele, hogy a harmincas srácok minimum fele hű hallgatója valami alfahím podcasternek és ez meglátszik a nőkhöz és kapcsolatokhoz való hozzáállásukon. Ezek a nőgyűlölő Andrew Tate klónok napi szinten mossák az agyukat azzal, hogy nekik mi jár férfiként és miket követelhetnek a nőktől, akik persze alacsonyabb rendűek és alá kell rendelniük magukat az uruk akaratának.
Milyen arany?
A tágabb baráti társaságunkban egy beszélgetés során felmerült az aranyásók (gold digger) témája és a srácok fröcsögtek, hogy milyen szörnyű, hogy nekik ki kell szűrniük ezeket a haszonleső nőket. Kénytelen voltam megkérdezni, hogy Petikém, tényleg ekkora probléma ez számodra, amikor a szüleiddel élsz? Rolikám, egy húszéves tragaccsal jársz, gondolod hogy te valaha bevonzottál egy vérbeli aranyásót? Illetve Gyurikám, alig tudod kifizetni a szakadt albérleted, milyen aranyat tudna nálad kiásni egy nő?! Egyikük sem tudott mit válaszolni.
Ki mit hoz
Engem az ábrándított ki végleg a párkapcsolatokból, hogy rendszeresen hallottam férfiakat panaszkodni a feleségükre, aki a lelkét kitette értük. „Én tartom el, viszem haza a pénzt, ő meg csak otthon ül!” Amikor felvetettem, hogy a nő bevásárol, főz, mos, takarít, vasal, neveli a gyerekeket és menedzseli az egész család életét – ami nem nyolcórás munka, hanem heti 7-szer 24 órás – akkor csak legyintettek. Amióta megtudtam, hogy a férfiak milyen szinten veszik semmibe azt a rengeteg munkát, amit egy nő vállát nyomja, már nem vágyom házasságra.
Mérgező feminizmus
Ha szóba kerül a feminizmus, az összes pasi húzza a száját, mintha valami szitokszót mondtál volna, ezért hoztam fel minden randin, egyfajta szűrőként. Ilyenkor visszakérdeztem, hogy ugye tisztában vagy vele, hogy a feminizmus mindössze azért küzd, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő jogaik legyenek? A válasz pedig mindig az volt, hogy a nőket „meghülyíti” ez a mozgalom. Tehát szerintük őrültség, hogy nőként ugyanolyan jogokat szeretnél, mint ők. Ez annyira kiábrándító, hogy teljesen elvette a kedvem a társkereséstől.
A „normális” nő
Minden férfi egy úgynevezett normális nőre vágyik. Hogy ez mit takar? Hogy zokszó nélkül csináljon mindent a háztartásban, mint egy hagyományos feleség. Lesse az ura minden kívánságát. Persze közben legyen munkája és önálló keresete, ne egy eltartandó háztartásbeli legyen! Ugyanakkor a munkahely ne legyen számára túl fontos, mert a törtető, karrierista nőket nem szeretik a pasik. A munka, bevásárlás és háztartási teendők után természetesen este legyen mindig csinos és lelkes, odaadó szexistennő az ágyban. Önálló véleménye ne legyen, mindenben forduljon a férfihez, ő majd megmondja neki, miről mit gondoljon. És mindezek után ne legyen házsártos vagy követelőző a párjával, tehát semmit ne várjon el a férfitól. A pasik fejében ilyen a „normális” nő és nyavalyognak, hogy miért nem találnak ilyet. Mit mondjak, ez hallatlan és valóban érthetetlen…
