2025 nem volt könnyű év. Olyan volt, mint amikor az ember folyamatosan akadálypályán halad: egyet átugrik, kettőbe belebotlik, a harmadiknál megáll levegőt venni, majd megy tovább, mert nincs más választása. Sok volt benne a bizonytalanság, a fáradtság, az újratervezés – és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Mégis, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az év végére visszanézve megengedhetem magamnak, hogy a nehézségekre ne csak veszteségként, hanem tanulásként, sőt lehetőségként tekintsek.
Tudom, hogy nem mindenki él ilyen körülmények között. Nem mindenkinek van mozgástere, ideje, erőforrása arra, hogy az akadályokat „fejlődésként” értelmezze. És vannak is olyan pofonok, amikben nem igazán lehet meglátni a jót. Éppen ezért érzem különösen fontosnak, hogy észrevegyem, milyen kivételezett helyzetben vagyok, és kimondjam: hálás vagyok a saját szerencsémért. Nem azért, mert minden jól alakult, hanem azért, mert volt lehetőségem kapaszkodókat találni. Olvass még a témában
Te is mindig egyedül eszel ebédszünetben? Egy kutatás szerint ennek meglepő oka lehet
Nem csak a sütőtökös programoké az ősz: egy különleges kirándulóhely, amit érdemes felírnod az őszi bakancslistádra
Nem gondoltam, hogy a szomszédom miatt kell majd „azt a beszélgetést” előbb lefolytatnom a gyerekemmel
3 dolog, amiről azt hittem, 40-hez közel már ki fogom találni – És nem így lett
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
