Régen bosszantott, ma már inspirál. Valaha a korai sötétedés egyet jelentett számomra a lehangoltsággal és a kapkodással – mintha a nap egyszerűen kicsúszna a kezeim közül. Ma viszont, némi tudatossággal és apró szokásokkal, a tél lett az egyik kedvenc időszakom.
A rövid nappalok ritmusa mára nemhogy nem zavar, hanem kifejezetten segít abban, hogy jobban éljek, dolgozzak és töltődjek. Mutatom, hogyan változott meg a télhez való viszonyom – és hogyan találhatod meg te is a varázsát ennek az évszaknak!
Reggeli fényben – a korán kelés új élménye
Alapvetően nem vagyok reggeli pacsirta – a korán kelés sokáig egyenlő volt számomra a szükséges rosszal. A téli hónapokban azonban valami megváltozott. Észrevettem, hogy ha picit korábban kelek, és beengedem a napfényt, sokkal békésebben indul a napom. Ilyenkor nyugodtan készítek egy finom reggelit, mellé egy kávét, és hagyom, hogy a fény lassan átjárjon. Olvass még a témában
Az a bizonyos utolsó csepp a pohárban: Ez az a pont, ahol mindenki kifordul önmagából
„A kövérség sosem lesz szexi vagy egészséges.” -Népszerűtlen vélemények, amiket senki nem mer kimondani
„Pénzért randiztam, így tudtam elvégezni az egyetemet” – Nem mindenkinek ezek a legszebb évei
„Boysober vagyok” – Avagy miért választja egyre több nő az önkéntes cölibátust?
Aztán jöhet a munka: amíg világos van, valósággal szárnyalok. Lendületesebben, kreatívabban haladok, gyorsabban ötletelek, és sokkal koncentráltabb vagyok. Mintha a kevés fény jóval értékesebb lenne, és ezért jobban megbecsülném.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
