Ne maradj le rólunk: állíts be minket elsődleges forrásnak, és többször látod a bien.hu-t a Google-találataid közt.
Beállítom a Google-benAz Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
Ki vagyok Én?
Életünk során számtalanszor feltesszük magunknak ezt a kérdést, mert szeretnénk egyre közelebb kerülni önmagunkhoz. Azonban a válasz nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Jobban mondva, amilyen bonyolult, olyan egyszerű. Nincs is ennél egyértelműbb válasz az Univerzumban, az Én kérdéskörénél. Csakhogy életünk során folyamatosan távolodunk a valódi Énünktől, így esélyünk sincs arra, hogy erre a kérdésre életünk korai szakaszában válaszoljunk.
Gyerekként még tökéletesen tisztában vagyunk önmagunkkal, ami egyesek számára furcsán hangozhat, tekintve, hogy egy gyereknek nincsen semmiféle tapasztalata az életben. Igen, de pont ez a tisztaság kell ahhoz, hogy közel tudjuk magunkhoz az igazi Énünket. Aki maszk nélkül létezik és, aki a legnagyobb elfogadásban és szeretetben él. Gyerekként erre képesek vagyunk, aztán bekerülünk a kikerülhetetlen oktatási rendszerbe, ahol felkerülünk a gyártósorra.
Ez nem az oktatás hibája, hiszen a tanulás, lexikális tudás fejlesztése elengedhetetlen része az életünknek. Azonban a tanítókon már nagyon sok múlik. Az, hogy hogyan adják át a tudást. A szárnyak letördelésével, vagy megtartásával. Vonatkozik ez a szülőkre is, hiszen ők a gyerekek legnagyobb tanítói. Észrevesszük e egymás tehetségét és küldetését, vagy formálni próbáljuk magunkat és a környezetünket is?
Gyerekként még tökéletesen tisztában vagyunk önmagunkkal, ami egyesek számára furcsán hangozhat, tekintve, hogy egy gyereknek nincsen semmiféle tapasztalata az életben. Igen, de pont ez a tisztaság kell ahhoz, hogy közel tudjuk magunkhoz az igazi Énünket. Aki maszk nélkül létezik és, aki a legnagyobb elfogadásban és szeretetben él. Gyerekként erre képesek vagyunk, aztán bekerülünk a kikerülhetetlen oktatási rendszerbe, ahol felkerülünk a gyártósorra.
Ez nem az oktatás hibája, hiszen a tanulás, lexikális tudás fejlesztése elengedhetetlen része az életünknek. Azonban a tanítókon már nagyon sok múlik. Az, hogy hogyan adják át a tudást. A szárnyak letördelésével, vagy megtartásával. Vonatkozik ez a szülőkre is, hiszen ők a gyerekek legnagyobb tanítói. Észrevesszük e egymás tehetségét és küldetését, vagy formálni próbáljuk magunkat és a környezetünket is?
Vedd észre!
Az első maszkunkat akkor vesszük fel, amikor rájövünk, hogy általa sokkal jobban beilleszkedhetünk a társadalomba. Azoknál ez még súlyosabb, akikben megfelelési kényszer is dolgozik a háttérben. Megtapasztalhatjuk, hogy egy maszk segítségével könnyebben hozzájuthatunk egy munkához, barátsághoz, vagy akár párkapcsolatokhoz is. Ez a maszk, viszont időről-időre leesik rólunk, mert nem a részünk. Ekkor nagy nehezen visszatesszük még, de egyre jobban feszít minket ez az egész. Mikor pedig végül elegünk lesz a látszatokból, a környezetünk értetlenül áll majd előttünk, hogy kik is vagyunk mi? Mi történt velünk és miért fordultunk ki önmagunkból?
A lélek kiáltása volt ez, aki szeretne álarcok nélkül létezni. Tulajdonképpen ez a lélek és egó harca, melyben sajnos legtöbbször az egó győzedelmeskedik. A döntés joga, viszont a mi kezünkben van, ezért bármikor választhatunk másik utat a folytatáshoz. A félelem sokszor társunk az életben, néha jó és néha kevésbé jó viszonylatban. Ebben a helyzetben kifejezetten káros, ugyanis meggátol minket az önkifejezésben, az önelfogadásban. A mi felelősségünk ebben az, hogy meghatározzuk, hogy kik is vagyunk valójában és eldönthetjük, hogy megmutatjuk ezt a külvilág felé.
A lélek kiáltása volt ez, aki szeretne álarcok nélkül létezni. Tulajdonképpen ez a lélek és egó harca, melyben sajnos legtöbbször az egó győzedelmeskedik. A döntés joga, viszont a mi kezünkben van, ezért bármikor választhatunk másik utat a folytatáshoz. A félelem sokszor társunk az életben, néha jó és néha kevésbé jó viszonylatban. Ebben a helyzetben kifejezetten káros, ugyanis meggátol minket az önkifejezésben, az önelfogadásban. A mi felelősségünk ebben az, hogy meghatározzuk, hogy kik is vagyunk valójában és eldönthetjük, hogy megmutatjuk ezt a külvilág felé.
Olvass még a témában
„Anyósom kiakadt, hogy már nincs hatalma a férjem felett” – amikor a férfi határt húz az anyjával kapcsolatban
Melyik szeptemberi szokás hozza el számodra a legnagyobb áttörést? Töltsd ki a tesztet és válaszd ki a saját rituálédat!
„Tiszta lap” mantrák szeptemberre: ez a neked szóló megerősítés a Szűz szezonban
Hogyan reagálsz, ha felborul a megszokott rend? Teszteld a változásokhoz való viszonyodat!
Az elfogadás boldoggá tesz
Egész más perspektívából szemlélheted a környezetedet, ha elkezdesz elfogadóbb és nyitottabb lenni velük szemben. Vedd alapul a fenti kijelentést, miszerint senki sem az, akinek látszik és ebben a viszonylatban már egész másképp is közelíthetsz az emberek felé. Kíváncsi leszel rájuk és nem érdekel már a sok látszat beszélgetés, small talkok és egyéb sületlenségek, melyekkel szeretnénk kivívni egymás szimpátiáját. Ehhez csak az kell, hogy egy biztonságos, befogadó közeggé válj, aminek első lépése az elfogadás. Amint az emberek megérzik nálad a biztonságot, pillanatok alatt lerántják magukról a maszkokat.
