Miért rossz „válasz” ez?
Azzal a tettel, hogy „ha ők így, akkor én is így”, csak magunkat zárjuk ki a lehetőségből, hogy valami változzon. Ekkor kezdődik az elszigetelődés.
Ha ez évekig fennáll, létformánkká válik, és mi leszünk az a mogorva néni a másik lépcsőházból, aki állandóan figyeli a szomszédokat, akit mindig ér valamilyen sérelem, aki ezeket a sérelmeket szinte fuldokolva a dühtől adja elő, és akinek a szája szeglete állandóan lefelé áll, megkeseredett pozícióba rögzülve.
Mi visz a kihasználtság érzéséig?
A válasz egyszerű: nem tanultunk meg nemet mondani. Így többet adunk magunkból a lehetőségeinkhez képest. Ez lesz a természetes. Lelkünk, amikor kezd kimerülni az erőn felüli jó és folyamatos figyelmesség adásától, tiltakozni kezd. Méghozzá úgy, hogy mérlegel: mennyi kedvesség ment ki és mennyi kedvesség jött be.
Mivel nekünk természetes a jó adása, érthetetlenné válik az, hogy a többi embernek ez nem természetes egy bizonyos pont után. Az érthetetlenség pedig sértettséget szül, ez pedig haragot… ha nem állítjuk meg időben.
Kire haragudjunk?
Azt mondják, hogy aki haragszik valakire, az valójában magára, saját tulajdonságára, például naivságára, tehetetlenségére haragszik. Valószínűleg hosszú út vezet odáig, hogy adott helyzetben ezt felismerje valaki, mert az egyik legtöbbet látott érzelem a harag.
Haragszunk a boltban arra akinek a bankkártyája nem működik, a nénire, aki elénk áll a postán, a gyalogosra, aki a bicikliútra téved, vagy a kóbor kutya gazdájára. A harag az esetek nagy részében indokolatlan – mérgezzük vele mindennapjainkat, testünket, hiszen stresszel jár.
Mit tehetek azért, hogy ne érezzem magam kihasználva?
Először is igyekezzünk tisztában lenni lehetőségeinkkel, képességeink határával. Állítsunk fel valamilyen sorrendet, hogy mi az, aminek, akinek érdekében azonnal ugrunk, és mik a kevésbé fontos dolgok. Vegyük figyelembe, hogy fáradunk – aki ezt nem érti meg, azt ,,ott egye meg a fene”.
Ám a legfontosabb: meg kell tanulnunk nemet mondani. Ha már meg van a sorrend, a prioritás, könnyebb a ,,nem” szó kimondása, hiszen látjuk, hogy mi mennyire fontos – nekünk(!). Először nekünk kell tudatosítani magunkban azt, hogy nem állunk mindig mindenki rendelkezésére.
Amikor valaki az érzelmeinkre apellál
Sok ilyen eset, ember van. Először is tudd, nem tartozol szüleiden kívül senkinek sem magyarázattal – lehet, hogy elvárják, de felnőtt ember vagy, és kevés embernek van joga arra, hogy elszámoltasson téged. Aki szeret, az ok nélkül szeret. Íme egy mondat, amivel leszerelheted őket:
Nagyon szeretlek, de most nem. Vagy képes vagy ezt elfogadni, vagy nem, ez már a te felelősséged.
Amikor már kihasználtak, és fáj
Az, aki képes kihasználni, az sosem szeretett téged igazán – legyen szó akár családtagról, akár szerelemről.
Ha pedig nem szeretett, nem vesztettél semmit, sőt nyertél. Nem tart fel többé, idődet hasznosabb dolgokra is használhatod, és kedves emberekkel is töltheted, akikben ott a lehetőség, hogy megszeressenek, megszeresd őket.
Amikor látod magadon a megkeseredettség jeleit
Amint észreveszed, hogy dúlsz-fúlsz, csak egy undok ember körül kezdenek járni a gondolataid, süss pitét a szomszéd kisfiúnak, vagy hívd át őt a barátaival, anyukájával. Sétálj játszótér felé, és figyeld meg, hogy a gyerekek milyen könnyen elintézik a konfliktust.
Tanulj tőlük: sírni, nyelvet nyújtani, szaladni két kört – azt viszont nem javaslom, hogy a rút kihasználó fejét beletunkold a homokozóba, mert nem anyuka bünteti, hanem a törvény.