A párunk szüleivel való kapcsolatunkban ott rejlik a kölcsönös megbecsülés, az öröm, sőt a szeretet lehetősége. Elméletileg az emberek teljesen új családot kapnak, és ezzel egy szélesebb támogató hálózathoz is hozzáférhetnek. A legtöbb ember nem arra számít, hogy gyűlölni fogja az anyósát vagy apósát. Az egyesült államokbeli Purdue Egyetem 2012-es kutatása kimutatta, hogy a párok túlnyomó többsége pozitív kötelékekre számítva köt házasságot.
A patriarchális hagyományok, a médiatrópusok és a popkultúra szereplőinek erőteljes keveréke azonban azt a gondolatot népszerűsíti, hogy ezek a kapcsolatok a legjobb esetben is feszültek, legrosszabb esetben mérgezőek lesznek – különösen a nők körében.
Szabályok nélkül: anyós és meny kapcsolat
Az egyik oka annak, hogy az ilyen kapcsolatokban való eligazodás bonyolult lehet, az a tény, hogy nincs rájuk vonatkozó szabálykönyv. Például nem világos, hogy az emberek milyen közel éljenek az anyósokhoz, milyen gyakran találkoznak velük a párok, és milyen felelősséget vállalhatnak egymás életében.
Gretchen Perry, az új-zélandi Canterbury Egyetem professzora és az In-Law Relationships in Evolutionary Perspective: The Good, the Bad, and the Ugly című tanulmány társszerzője megosztotta észrevételeit. Rámutatott, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban nem feltétlenül azonosak mindenki elvárásai. Míg az embereknek lehetnek súrlódásaik a saját családjukkal is, azt mondja: „valószínűbb, hogy egyetértenek velük, és közös érdekeik vannak velük”, míg az anyósokkal „kevésbé lesz átfedés a közös ügyekben”. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
