Amikor a második kislányommal voltam várandós, terhességi diabéteszem volt. Olyan súlyos volt, hogy inzulin kellett, napi négyszer. Már akkor mondta a nőgyógyászom, hogy mindig figyelnem kell majd az étkezésemre. Most 2-es típusú diabéteszem van, gyógyszert kell szednem, és életem végéig diétáznom kell.
A történetem, röviden
A szülés után eltelt évek során mindig figyeltem az étkezésemre, de azért nem vittem túlzásba. Imádom a jó ízeket, és nem igazán tudtam elképzelni, hogy diétásan is lehet jól enni. Figyelgettem, méregettem a cukromat is időnként, és arra lettem figyelmes, hogy éhgyomorra nem mérek valami jó értékeket, mindig 6 mMol/l felett volt. Ez már nem tekinthető normálisnak, de még nem is mondják azt, hogy cukorbeteg vagy.
Zsíros konyharuha? Ez a filléres trükk oldja meg
Nem hagytam annyiban, folyamatosan figyeltem, és igyekeztem kevesebb szénhidrátot magamhoz venni. Ez azonban nem volt elég, rosszabbodtak az értékeim. Persze a Covid kicsit közbeszólt, nem nagyon akartam orvosi rendelőkben üldögélni. Ahogy lehetett, elmentem vérvételre, cukorterheléses vizsgálatra. Az eredmény szerint sajnos már diabétesszel nézek szembe, ráadásul a pajzsmirigyem is alulműködik.
Először kétségbeestem, de megráztam magam, és elmentem egy endokrinológushoz, aki a cukorbetegséget és a pajzsmirigy-alulműködést együtt kezeli.
