Azt gondolod, ránézésre kiderül valakiről, hogy étkezési zavarban szenved? Ki kell, hogy ábrándítsalak: mindössze a betegek 6 százaléknál tudnak az orvosok a normálistól eltérő testsúlyt megállapítani.
Az ANAD statisztikája szerint az étkezési zavarok az Egyesült Államok lakosságának körülbelül 9 százalékát, vagy kb. 28,8 millió embert érint – és ez csak az USA! Évente 10200 haláleset történik az étkezési rendellenességek közvetlen következményeként az Egyesült Államokban, így ezek a problémák az országban a leghalálosabb mentális betegségek közé tartoznak. Ráadásként már azt is tudjuk, hogy az evészavarral küzdő emberek mintegy 26 százaléka próbál meg öngyilkosságot elkövetni.
Mindez azt jelenti, hogy jó eséllyel te is ismersz valakit, aki étkezési rendellenességgel küszködik. Nagyon nehéz támogatni őket, hiszen a legtöbben titokban tartják valós problémáikat, de az biztos, hogy ezeket a monológokat még véletlenül sem szabad mondanod nekik.
„Miért nem eszel csak úgy, gondolkodás nélkül?”
Ha valaki étkezési zavarban szenved, akkor a „csak úgy enni” gyakorlatilag lehetetlen kihívás. A többség mindent kiszámol, mérlegel, és állandó hullámvasúton ül az érzelmeket tekintve. Folyton bűntudattal és szorongással küzdenek, úgyhogy az ilyen megjegyzések egyáltalán nem segítenek rajtuk. A többségük tényleg csak azt szeretné, hogy gondolkodás nélkül ehessen, és közben őrizhesse a vágyott alakját, de ez számára minden, csak nem egyszerű – teljesen felesleges az orra alá dörgölni.
„De hát én láttam, hogy ettél”
Attól, hogy valaki étkezési rendellenességgel küzd, még eszik. Sőt, sokan mások társaságában pontosan ugyanúgy étkeznek, éppen azért, hogy ne tűnjön fel a betegségük. Gyakran kifejezetten jóízűen habzsolnak, de nem tudhatjuk, hogy a háttérben mi történik. Vannak, akik meghánytatják magukat, mások kőkemény edzésbe kezdenek, megint mások utána akár napokig éheznek. Egy-egy ilyen megjegyzésről inkább az süt, hogy nem érted meg az ismerősödet, esetleg meg is kérdőjelezed az igazát – borítékolható, hogy nem fog ezek után megnyílni neked.
„Nem úgy nézel ki, mintha étkezési rendellenességed lenne”
Bár ezt akár bóknak is szánhatnád, az étkezési zavarral küzdő ember nagyon bántónak találhatja a megjegyzésedet. Ez az egész mondat onnan ered, hogy azt gondoljuk, az evészavarban szenvedőknek szinte a homlokára van írva, hogy problémájuk van az étkezéssel – pedig ez a statisztika alapján sincs így. Hogyan csapódik le ez a gondolat a betegekben? Úgy érzik, ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy kövérek. Számodra a soványság talán egészségtelennek és nemkívánatos dolognak tűnik, de akik étkezési rendellenességgel küszködnek, komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy tényleg vékonynak nézzenek ki.
