Bár a fizikai kapcsolat természetesen szóba sem jöhetett, még az sem volt opció, hogy legalább egy egészségügyi séta keretében, egymástól tisztes távolságban gyalogolva tudjunk beszélgetni kicsit, hogy legalább a másik élő, valós társaságában legyünk, és persze a kerítés két oldalán sem tudtunk integetni egymásnak, hiszen nem lett volna ésszerű egy ilyen találkozásért órákat autózni.
Így aztán, amikor a kijárási korlátozásokat enyhíteni kezdték, és zöld utat kaptak a családi összejövetelek, rögtön meg is beszéltük, hogy a következő hétvégén hazamegyünk – ez már csak azért is remek volt, mert ekkor volt a nagymamám születésnapja. Részünkről a dolgot ez annyiban nehezítette, hogy hiába kezdődtek meg az enyhítések a fővárosban is, mi továbbra is tartottuk a szociális elkülönülést, hogy még véletlenül se vigyünk haza semmit a nagyinak.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
