Könnyen lehet, hogy súlyos problémák vannak azzal, ahogy az emberi szervezetbe kerülő BPA szintjét mérjük: egy újfajta megközelítés szerint akár negyvennégyszer többet is fogyaszthatunk ebből a káros műanyagból, mint eddig hittük.
Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrzési Hivatala (Food and Drug Administration, FDA) valószínűleg nem a legpontosabb méréseket használja arra, hogy megállapítsa, mennyi biszfenol-A-t fogyasztanak az emberek a mindennapokban: ez a vegyület a műanyagokban található meg, és kifejezetten káros az egészségre, ezért is igyekeznek mindenhonnan kivonni – ennek ellenére még mindig rengeteg olyan helyen használják, ahol ember is érintkezik vele.
A BPA-t évtizedekig használták úgy, hogy fogalmunk sem volt róla, mennyire káros is tulajdonképpen.
A vegyület megtalálható olyan műanyagcsomagolásokban, amelyekbe élelmiszert és italt teszünk, utóbbi azért különösen veszélyes, mert a vegyület egy idő után kioldódik a műanyagból, és az emberi szervezetbe juthat.
Éppen ezért az elmúlt években szakértők komolyan figyelik, nagyjából mennyi BPA-nak van kitéve egy átlagos ember – de könnyen lehet, hogy jócskán alábecsülték ezt a mennyiséget, legalább is ez derül ki egy friss tanulmányból.
A The Lancet Diabetes & Endocrinology tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a mostani mérések nem veszik figyelembe azt, hogy a BPA a szervezetben nagyon hamar lebomlik, és úgynevezett metabolitokban marad fenn a szervezetben. Az FDA és a hozzá hasonló szervek azonban ezeket a metabolitokat nem, csak a BPA-t vizsgálják közvetlenül, ami azt eredményezheti, hogy akár negyvennégyszer több kerülhet bele a vegyületből a szervezetbe, mint amennyit eddig mértek.
De miért is akkora probléma ez? A BPA nagyon komolyan károsíthatja az emberi szervezetet: állatkísérletek kimutatták, hogy a vegyület a hormonrendszerre hat, a hormonok pedig olyan kémiai üzenethordozók, amelyek szabályozzák a test egyes folyamatait: például a növekedést, a pubertást vagy a menopauzát.
A BPA szervezetbe kerülését összefüggésbe hozták már a növekedés visszamaradásával, a lassú és sérült anyagcserével, a termékenység csökkenésével és viselkedésbeli változásokkal is. Ráadásul a daganatos megbetegedések kialakulásának esélyét is megnöveli, ha valaki túl sok BPA-t visz a szervezetébe.
A szakértők jelenleg legtöbbször egy bizonyos ehető csigafajtából kinyert enzimmel, vizelet útján tudják ellenőrizni, hogy egy adott szervezetben mennyi BPA található. Ez azonban indirekt és nem pontos, legalább is az új kutatás erre az eredményre jutott. A kutatáshoz direkt módon vizsgálták meg a vizeletben található BPA-metabolitok mennyiségét, és a másik megoldáshoz képest negyvennégyszer annyit mértek.
Szerencsére a BPA használata manapság egyre inkább visszaszorul, ezért is látni olyan feliratokat például az üdítők műanyagpalackján, hogy BPA-mentes műanyagból készült. A változás azonban még mindig lassú, a kutatók ráadásul a BPA-t helyettesítő anyagok miatt is aggódnak.
A mérési problémák pedig csak adnak hozzá a veszélyhez, hiszen ha az indirekt vizsgálatokkal sokkal kevesebb BPA-t mutatnak ki a szakértők, akkor magasabb lesz a megengedett mennyiség is, annak ellenére, hogy ténylegesen sokkal több van a szervezetben a mérgezett anyagból. Ez pedig hosszú távon mérgezést és komoly következményeket von maga után.