Hajlamosak vagyunk egyre több időt egyedül tölteni. A legújabb kutatások arra utalnak, hogy a magányosság bizonyos előnyökkel jár – ideértve a kreativitást, a mentális egészséget és a vezetői képességeket is.
Néha titokban örülök, ha egy-egy társasági eseményt vagy baráti találkozót, amire én is hivatalos voltam, lemondanak. Ilyenkor néhány órára nyugi van.
A széles körben végzett kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi elszigetelődés súlyos népegészségügyi problémát jelent azokban az országokban, ahol gyorsan idősödik a népesség – szinte „magányos járványról” beszélhetünk.
Az Egyesült Királyságban a Királyi Főiskola szerint a magány ugyanolyan kockázatot jelent a korai halálozást tekintve, mint a cukorbetegség.
Az erős társadalmi kapcsolatok fontosak a kognitív működés, a motoros funkciók és a zökkenőmentesen működő immunrendszer szempontjából. Ezt különösen a szélsőséges társadalmi elszigeteltség esetei teszik nyilvánvalóvá. A fogságban tartottak, az árvaházakban, bántalmazásban élő gyermekek, és a börtönben zárkákban tartott foglyok mind azt igazolják, hogy a tartós magány hallucinációkhoz és a mentális instabilitás egyéb formáihoz vezethet. Ezek azonban súlyos és nem önként vállalt esetek az egyedüllétre.
Azok számára, akik szívesen vannak egyedül, a kutatások néhány pozitív megállapítást is tartogatnak: a visszafogottabbak mind a munkájukat, mind az érzelmi jóllétüket tekintve profitálhatnak a magányosan eltöltött percekből.
Kreatív tér
Az egyik legfontosabb előny a fokozott kreativitás. Gregory Feist, aki a Kaliforniai San Jose Állami Egyetemen a kreativitás pszichológiáját vizsgálja, két kulcselemet tart elengedhetetlennek a kreativitáshoz: az egyedi gondolkodásmódot és a cselekvés hasznosságát. Megállapította, hogy a kreativitással kapcsolatos személyiségjellemzők a következők: a nyitottság az új gondolatokra és tapasztalatokra, az önbizalom, és a függetlenség, amely magában foglalhatja a „szociális normáknak való megfelelés hiányát” és az egyedüllét előnyben részesítését.
Feist tanulmánya szerint mind a művészek, mind a tudósok rendelkeznek a kreatív emberek egyik legfontosabb személyiségjegyével: az átlagosnál jóval kisebb az érdeklődésük a társasági élet iránt.
Az egyedüllét pedig megteremti számukra a teret, ami az alkotáshoz és az alapos megfigyeléshez szükséges.
Belső fókusz
Ősidők óta az emberek úgy tartják, hogy az elszigeteltség és a mentális fókusz között szoros a kapcsolat, és a magány elengedhetetlen ahhoz, hogy elérjük a megvilágosodást. A legújabb kutatások szerint a magány koncentráltan tartja az elmét. Társaságban óhatatlanul átvesszük a körülöttünk lévők véleményét, ráadásul valami mindig elvonja a figyelmünket, még akkor is, ha szórakoztató a másik ember.
A jótékony magány és az elszigetelődés között kissé elmosódott a határvonal. Ha valaki minden kapcsolatát megszünteti másokkal, az veszélyes lehet, de a kreatív magány messze nem ezt jelenti. Feist szerint azok vannak komoly veszélyben, akik soha nincsenek egyedül. Nehéz úgy teljesen ellazulni, megnyugodni, ha soha nem vagyunk egyedül.
Ezen túlmenően pedig az introvertáltaknak kevesebb, de jóval erősebb kapcsolataik vannak. Ez nagyobb boldogságot eredményez, mivel a minőség felülmúlja a mennyiséget.
Ha szeretsz egyedül lenni, és nem vágysz arra, hogy állandó csivitelés legyen körülötted, elég, ha fenntartasz és ápolsz néhány stabil kapcsolatot, ami rendszeres kötődést jelent a társadalommal. Ez boldoggá és elégedetté tesz.
Kép forrása: Garetsworkshop/depositphotos.com