Néha titokban örülök, ha egy-egy társasági eseményt vagy baráti találkozót, amire én is hivatalos voltam, lemondanak. Ilyenkor néhány órára nyugi van.
A széles körben végzett kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi elszigetelődés súlyos népegészségügyi problémát jelent azokban az országokban, ahol gyorsan idősödik a népesség – szinte „magányos járványról” beszélhetünk.
Az Egyesült Királyságban a Királyi Főiskola szerint a magány ugyanolyan kockázatot jelent a korai halálozást tekintve, mint a cukorbetegség.
Az erős társadalmi kapcsolatok fontosak a kognitív működés, a motoros funkciók és a zökkenőmentesen működő immunrendszer szempontjából. Ezt különösen a szélsőséges társadalmi elszigeteltség esetei teszik nyilvánvalóvá. A fogságban tartottak, az árvaházakban, bántalmazásban élő gyermekek, és a börtönben zárkákban tartott foglyok mind azt igazolják, hogy a tartós magány hallucinációkhoz és a mentális instabilitás egyéb formáihoz vezethet. Ezek azonban súlyos és nem önként vállalt esetek az egyedüllétre. Olvass még a témában
Norvégia koronahercegnőjének fiát szörnyű tettekkel vádolják – ez várhat rá
Tanulni a legjobbaktól: magyar vezetők, akik mindannyiunkat inspirálhatnak
Bridgerton bált idéző varázslatos zenés est Budapesten: jön a Musical & More – Szenvedélyes Karnevál
Pedofil-sziget, LSD agykontroll: összeesküvés elméletek, amik igaznak bizonyultak
Azok számára, akik szívesen vannak egyedül, a kutatások néhány pozitív megállapítást is tartogatnak: a visszafogottabbak mind a munkájukat, mind az érzelmi jóllétüket tekintve profitálhatnak a magányosan eltöltött percekből.
Kreatív tér
Az egyik legfontosabb előny a fokozott kreativitás. Gregory Feist, aki a Kaliforniai San Jose Állami Egyetemen a kreativitás pszichológiáját vizsgálja, két kulcselemet tart elengedhetetlennek a kreativitáshoz: az egyedi gondolkodásmódot és a cselekvés hasznosságát. Megállapította, hogy a kreativitással kapcsolatos személyiségjellemzők a következők: a nyitottság az új gondolatokra és tapasztalatokra, az önbizalom, és a függetlenség, amely magában foglalhatja a „szociális normáknak való megfelelés hiányát” és az egyedüllét előnyben részesítését.
Feist tanulmánya szerint mind a művészek, mind a tudósok rendelkeznek a kreatív emberek egyik legfontosabb személyiségjegyével: az átlagosnál jóval kisebb az érdeklődésük a társasági élet iránt.
Az egyedüllét pedig megteremti számukra a teret, ami az alkotáshoz és az alapos megfigyeléshez szükséges.
