„Te mindig is ilyen voltál”
A múltbeli hibák vagy jellemvonások előráncigálása egy aktuális probléma kapcsán azt az érzést kelti, hogy a felnőtt gyerek sosem léphet túl azon, aki tizenévesen volt. Ez a fajta skatulyázás megakadályozza, hogy a kapcsolat a jelenben, két felnőtt között alakuljon, és sokan inkább elkerülik a beszélgetést, minthogy újra és újra szembesüljenek vele.
„Jól van, jól van, majd beszélünk, sietek”
A másik végletről is érdemes szót ejteni: az állandó elhárítás ugyanúgy távolságot épít. Ha a szülő minden hívást sietősen lezár, vagy sosem tesz fel valódi kérdést a gyerek életéről, az üzenet az, hogy a hívás formalitás, nem igazi figyelem.
A felnőtt gyerek ebből gyorsan megtanulja, hogy nem érdemes sokat megosztani, mert úgysincs rá idő.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
