5 ember elmeséli, mivel sikerült megmentenie a házasságát

„Amikor már hónapok óta állandóan csak vitatkoztunk, rájöttünk, hogy a veszekedéseink jelentős része a párom családja miatt volt. Az anyósom sajnos sosem fogadta el, hogy engem választott a fia, és gyakran manipulálta őt, igyekezett beleszólni az életünkbe (még azt is meg akarta mondani, mikor fektessem le a gyerekemet aludni) és erre majdnem ráment a házasságunk.

Próbáltunk vele beszélni, de sajnos nem akart változtatni, ezért mi úgy tudtuk megmenteni a házasságunkat, hogy két megyével arrébb költöztünk, és mindent újrakezdtünk. Nehéz volt, de két év távlatából biztosan tudom, hogy megérte. Boldogok vagyunk, nemrég született meg a legkisebb gyermekünk, és az anyósommal a ritkuló beszélgetések miatt a kapcsolatom is jobb lett. Egy kicsit.”

„Rajtakaptam a feleségemet, amint egy másik férfivel beszélget online. Amikor rákérdeztem, mégis mi történik, elmondta, hogy tudja, én ugyanezt csinálom. Mint kiderült, érzelmileg mindketten megcsaltuk egymást, mert úgy éreztük, nem kapjuk meg a kapcsolatunktól azt, amire szükségünk lenne.

Rájöttünk, hogy azt az energiát, amit másokra fordítunk, inkább egymásra kéne szentelnünk, máskülönben elkerülhetetlenül el fogunk válni. Úgyhogy beszélgetni kezdtünk arról, ki mit szeretne, mit érzünk, és minden héten egyszer elmentünk randizni.

Megbeszéltük, hogy őszintén elmondjuk egymásnak, mit gondolunk, ahelyett, hogy elnyomnánk magunkban, és bár ez okozott néhány váratlan vitát, sokkal jobb lett a házasságunk.”

„Két kisgyerekünk volt, és ellenkező műszakban dolgoztunk, hogy felváltva vigyázhassunk rájuk, vagy oviba vihessük őket. Aztán egyik nap felhívott a férjem a munkahelyemen, hogy úgy érzi, ő nem boldog, teljesen belefásult az életünkbe, és szerinte jobb lenne, ha leülnénk beszélni, mert attól fél, hogy válás lesz a vége. Teljesen kiakadtam, meg sem tudtam szólalni, annyira váratlanul ért.

Engem lekötött, hogy a gyerekeknek mindent megadjunk, és közben a házaséletünkre, a romantikára, az intimitásra egyáltalán nem fordítottam figyelmet. Nem szexeltünk fél éve. Előtte se nagyon. Visszatekintve érthető, mégis váratlanul ért a dolog. Aznap eljöttem előbb a munkából, és megbeszéltük, hogy hétvégére a gyerekeket a nagyszülőkre bízzuk, hogy végre kettesben legyünk.

Hónapokig tartott, mire sikerült felépítenünk a kapcsolatunkat ismét, és ehhez kellettek a nagyszülők, akik szívesen vigyáztak a gyerekekre.Hiába nem a szexen múlik minden, rájöttem, hogy igenis fontos része egy házasságnak!”

„A férjemmel egészen más dolgok érdekeltek minket, ez már a kezdetektől így volt. Ő szeretett sportolni, túrázni, engem viszont teljesen lefárasztott a munkám (12 órás műszak egy ügyfélszolgálaton), így ha volt egy kis szabadidőm, pihentem. Egész nap a telefonon beszéltem másokkal, hazaérve csak csöndre vágytam.

Amikor öt éve együtt voltunk, rájöttünk, hogy mennyire eltérő életet élünk, és olyanok lettünk, mint a lakótársak, hiszen sokszor nem is egyszerre feküdtünk le aludni. Ezért megegyeztük, hogy keresünk magunknak közös hobbit, ami mindkettőnket boldoggá tehet.

Elkezdtünk jógázni, színházba járni, társasjátékozni a barátainkkal, és a megannyi közös program végre elkezdett közelebb hozni minket. Rájöttem, hogy kellenek az új élmények, különben még a legnagyobb szerelem is pikk-pakk elmúlhat, ha a lustaság és az önzőség veszi át az uralmat.”

„Amíg a feleségem nem hívta fel rá a figyelmem, észre sem vettem, mennyire ráfüggtem a telefonomra. Minden nap, amikor hazaértem, leültem a kanapéra, és olvasgattam a mobilomon, cseteltem a barátaimmal, és alig beszélgettünk egymással a feleségemmel.

Már megszokássá vált, hogy este is a telefonommal a kezemben alszom el, ez viszont hatalmas szakadékot teremtett közénk. Egyik este aztán a feleségem elmondta, hogy úgy érzi, egyedül maradt a kapcsolatunkban, sose beszélgetünk, és van, hogy csak a Facebookról tudja, épp mit csinálok vagy kivel találkozom.

Úgyhogy megegyeztünk, hogy legkésőbb este 7-kor letesszük az okostelefonokat, és csakis egymással foglalkozunk. Nálunk ez jól bevált, azóta sokkal jobb a házasságunk is!”