„A férjemmel egészen más dolgok érdekeltek minket, ez már a kezdetektől így volt. Ő szeretett sportolni, túrázni, engem viszont teljesen lefárasztott a munkám (12 órás műszak egy ügyfélszolgálaton), így ha volt egy kis szabadidőm, pihentem. Egész nap a telefonon beszéltem másokkal, hazaérve csak csöndre vágytam.
Amikor öt éve együtt voltunk, rájöttünk, hogy mennyire eltérő életet élünk, és olyanok lettünk, mint a lakótársak, hiszen sokszor nem is egyszerre feküdtünk le aludni. Ezért megegyeztük, hogy keresünk magunknak közös hobbit, ami mindkettőnket boldoggá tehet.
Elkezdtünk jógázni, színházba járni, társasjátékozni a barátainkkal, és a megannyi közös program végre elkezdett közelebb hozni minket. Rájöttem, hogy kellenek az új élmények, különben még a legnagyobb szerelem is pikk-pakk elmúlhat, ha a lustaság és az önzőség veszi át az uralmat.”
