Hálás vagyok a kevésért és a sokért is
Amikor gyerekként valamiről le kellett mondanom, az akkor óriási és pótolhatatlan veszteségnek tűnt. Ma már tudom: a hiány megtanított értékelni mindazt, ami van. Most, felnőttként a mindennapi hálám része, hogy nem kell minden vásárlásnál az árakat néznem, hogy bátran megvehetem a jobb minőségű élelmiszert, ha azt szeretném.
Hogy vehetünk márkás cipőt a lányomnak, még akkor is, ha tudom, pár hónap múlva kinövi és hogy nem „csak” egy utazást tudunk beiktatni az évünkbe, hanem jóval többet. Ezek mind emlékeztetnek arra, honnan jöttem, és mennyit dolgoztunk azért, hogy most így élhessünk.
