Mélyebb lett bennem az empátia
Aki valaha érezte, milyen kívülállónak lenni (mindegy, milyen okból kifolyólag), az másképp látja az embereket. Gyerekként megtapasztaltam, milyen az, amikor nincs mögötted akkora anyagi háttér, ami biztosítani tudná a gondtalan kamaszkorodat. Ilyenkor mindig többet kell bizonyítani, többet kell tanulni és persze többet kell dolgozni. Ez a tapasztalat először megkeményített, aztán megnyitott.
Ma már pontosan tudom, hogy a legtöbb konfliktus, habitus mögött történetek sorakoznak – bizonytalanságok, félelmek, hiányok. A gyerekkori tapasztalataim megtanítottak figyelni: magamra, másokra, a kimondatlan sérelmekre, gondolatokra. Ez az érzékenység az egyik legnagyobb erőforrásom lett, emberileg és szakmailag egyaránt. Igazi kincsként őrzöm és fejlesztem azóta is!
