Miközben a korábbi nemzedékek számára a párkapcsolat és a családalapítás szinte kötelező lépések voltak, a Z-generációsok (a kb. 1995-2009 között születettek) egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy tudatosan egyedülállók maradnak és ezzel újradefiniálják a boldogság fogalmát.
A kutatások szerint a Z-generáció számára a függetlenség és önállóság sokkal vonzóbb, mint a hagyományos családi modell. De vajon mi állhat ennek a trendnek a hátterében?
Miért így érzik jól magukat a Z-generáció tagjai? Egyáltalán miért vált elfogadottá az egyedüllét?
Idén nagyon sok könyvet elolvastam, köztük több olyat, ami a generációelméletet taglalta és olyat is, ami a nők sorsának alakulását mutatta be az ókortól kezdve egészen napjainkig. Olvass még a témában
Ezekből is kitűnik, hogy a társadalom mindig is elvárta, hogy életünk egy bizonyos szakaszában megházasodjunk, letelepedjünk és családot alapítsunk. Ennek a mintának csupán a formája, minősége, milyensége változott az évezredek során.
Jól megfigyelhető trend, hogy az iparosodott országokban a házasságkötések aránya évtizedek óta csökken, miközben az egyedülállók száma folyamatosan nő. A korábbi generációk számára az egyedüllét gyakran a társadalmi kudarc jelének számított, de a Z-generáció tagjai már nem érzik ezt nyomásnak. Ők sokkal elfogadóbbak a szingliséggel szemben, aminek köszönhetően jóval kevésbé tartják magukat kitaszítottnak, ha nincs párkapcsolatuk.
