A koronavírus az utazási szokásokat is megváltoztatta egy időre, hiszen többen választották a magyarországi úticélokat és sokan döntöttek úgy, hogy inkább körbe néznek a saját városukban. A cél nélküli sétálgatás is hozhat új tapasztalatokat és flow-élményt, amennyiben elsajátítjuk ennek a művészetét!
A flâneur, vagyis a városban céltalanul sétáló, kóborló ember, a 19. századi Franciaország egyik fontos szimbóluma. Ebben a században, az iparosodás az következtében átalakult az építészet, a város szerkezete, létrejöttek a nagyvárosok. Ezzel egyidejűleg megjelent a modern, városi ember is, akinek megváltozott az élettere, ezzel együtt az életmódja is. Népszerűvé vált a lassú gyaloglás a város utcáin – a kószálás művészete pedig a városok egyik megismerési módjává vált.
A bámészkodás, a ráérős tempóban való sétálás, vagyis a flangálás, lehetővé teszi a mindennapi élet megfigyelését, és a város érdekességeire való rácsodálkozást is. Olvass még a témában
A fiú, akire egy legenda helyét bízták a Forma-1-ben: Ezért figyel most mindenki Kimi Antonellire
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
Sztárok a gimiben. Ők is annyira cikik voltak, mint mi?
Ugyanaz a szorongás, csak szebb háttérrel: amikor a probléma nem a hellyel, hanem belül van
A városban való csatangolás művészete elsősorban azzal kezdődik, hogy elég időt hagy magának a városlakó ember a sétálásra, és olyan szemmel néz körbe a megszokott tereken, mintha addig soha nem látta volna. Valamint, ráérősen, komótosan gyalogol, miközben az épületek tetejét, homlokzatát, és a látókörébe akadó minden apró tárgyakat is alaposan megfigyel; tulajdonképpen utazó szemmel tekint a saját városára és rácsodálkozik a város kincseire.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
