A világ talán legbonyolultabb határa, egy keskeny kerékpárút egy olyan régióba nyit ablakot, amely Európa csataterének számított, és ahol a kultúra és a földrajz találkozik.
„Belgiumban vagyunk” – magyarázta a BBC újságírójának egy helyi kávézó tulajdonosa a világ talán legkomplikáltabb határa mellett. „Az út Németország. Aztán Belgium. Aztán Németország.” Mindez alig 50 méternyi területen.
A kerékpáros útvonal egy 1899-es Vennbahn vagy Fens Railway nevű vasutat követ, amely a németországi Aachen városát köti össze Luxemburggal. A Porosz Államvasút által szén, vas és acél szállítására épített vasút ösztönözte az ipari növekedést, és virágzott az első világháború során, amikor katonai felszerelések szállítására használták.
A békeszerződések átrendezték
Amikor az ellenségeskedés véget ért, az 1919-es versailles-i békeszerződés Belgiumnak ítélte a német földterületet, valamint az azt összekötő vasutat és annak vágányait. Ebbe beletartozott egy 28 km-es folyosó, amely számos német földterületet teljesen elválasztott az ország többi részétől. Az egyik szakaszt Belgium annektálta, majd 1958-ban visszaadta Németországnak, de öt másik enklávé – egy másik területtel teljesen körülvett terület – megmaradt.
Manapság a Vennbahn által létrehozott egyik enklávé mindössze 1,5 hektáron terül el, és egyetlen farmot foglal magában. Más szakaszai kisvárosok vagy falvak részei, a legnagyobbak mintegy 1800 hektáron.
A 20. század második felében az egykor meghatározó vasútvonalon leállt a forgalom, és egy hagyományörző csoport rövid időre turistavasutat próbált üzemeltetni. 2013-ban azonban az egykori vasút új életre talált, amikor 125 km-es aszfaltozott kerékpárútnak szentelték. Ez Németországon, Belgiumon és Luxemburgon keresztül húzódik. A kerékpárosok Európa minden pontjáról érkeznek ide, hogy a középkori városok, természetvédelmi területek és ködös mezők mellett erre a különleges határra is rácsodálkozzanak.
A helyiek már megszokták a furcsa állapotot
Christian Strutz, egy Németországban élő bankár a BBC újságírójának azt mondta, hogy nem veszi észre, hogy elhagyja országát, amikor betér a Nicki’s Imbissbe étterembe, ahol németül beszélnek, Kelet-Belgiumban. „Ez teljesen normális számunkra” – mondta, majd egy pillanat gondolkodás után hozzátette.
„Őrültség – átlépni a határt sült krumpliért!”
Valójában az élet általában zökkenőmentesen folyik át a nemzetközi határokon, nagyrészt a Schengeni Egyezménynek köszönhetően, amely 1995-ben megszüntette a legtöbb belső európai határellenőrzést. Az egyik területen egy német busz áll meg egy belga utcában, hogy felvegye az utasokat. Egy másikban a postásnak minden nap át kell haladnia Belgiumon, hogy elérje a kislakások német részlegét, és felvegye a kanári-sárga Deutsche Post postaládájában hagyott csomagokat.
A háborús időkben és újabban a pandémia alatt a határok persze jelentettek némi elszigetelést. Ma azonban a határ tárva-nyitva van, és könnyen egy másik országban találja magát az is, aki csak elnézett egy utcatáblát. A Vennbahn oldala mentén időnként kilóg a gazból egy betonjelző, egyik oldalon B, a másikon D jelzéssel, Belgium és Deutschland rövidítései.
Az egyetlen jelzés, hogy egy másik országba lépsz, egy könnyen észrevehető utcatábla lehet.
De a legösszehúzottabb határ a Meyer chipsboltja melletti szakasz a belgiumi Raerenben. A tulajdonos azt mondja, a legtöbb vendége bicikliző turista, akiknek általában fogalma sincs, hogy éppen melyik országban vannak.