Lábdagadás
Ez a történet szintén édesanyámhoz kötődik. Új cipőt vett magának. Egy hónap múlva sarkaltatni vitte a cipészhez a szerzeményt. Két nap múlva ment a javított cipőért. A cipész már az ajtóban széles mosollyal fogadta, majd rögtön megkérdezte, hogy nem nyomta-e a bal lábát a cipő.
Anyukám nem tudta mire vélni a dolgot, egyből elkezdte mondani, hogy: de, igen, mindig gondja van a lábdagadással, de nem nagy tragédia. A cipész még jobban mosolygott, majd belenyúlt a bal cipőbe, és egy galacsinná érett selyempapírgombócot vett ki belőle. Anyukám, gyakorlatilag egy hónapig úgy használta a cipőt, hogy tömőanyaggal együtt hordta azt.
Anyukám nem tudta mire vélni a dolgot, egyből elkezdte mondani, hogy: de, igen, mindig gondja van a lábdagadással, de nem nagy tragédia. A cipész még jobban mosolygott, majd belenyúlt a bal cipőbe, és egy galacsinná érett selyempapírgombócot vett ki belőle. Anyukám, gyakorlatilag egy hónapig úgy használta a cipőt, hogy tömőanyaggal együtt hordta azt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Az Életmód rovat legjobbjai minden kedden a postaládádban
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
