Vicces öregedéssel járó bakik

Vicces öregedéssel járó bakik

Címlap / Életmód / Egészség / Vicces öregedéssel járó bakik

Kamaszkoromban ama téveszme szerint éltem, hogy a Hegylakó halhatatlanságával rendelkezem, és sosem fogok megöregedni. Olyannak képzeltem magam negyvenéves nőként, aki ránctalan, a rendszeres bevételnek köszönhetően szuper-divatos, de minimum komoly cipő- és táskagyűjteménye van. Megmosolyogtam édesanyám baklövéseit, melyek korosodásából adódtak. Mára én is gyűjtöttem pár hasonló tapasztalatot a korosodásról.

Látásromlás I.

Édesanyám, kirándulás után mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy átvizsgáljon, van-e bennem kullancs. Úgy vélte, lelt is egyet a bokámon. Nem egyezett a véleményünk, mivel szerintem az egy anyajegy volt. Csipesszel próbálta kiszedni bőrömből az élősködőnek vélt barnás pöttyöt.
Bokámon folydogáló vérem kétségbe ejtett, de nem akartam megdönthetetlen bizonyíték nélkül elrontani édesanyám vadászélményét. Az sem győzte meg, amikor arra hivatkoztam, hogy a kullancsnak van lába, az anyajegynek viszont nincs. Mai napig, amikor ránézek erre az anyajegyre, mindig édesanyám, az ő anyai féltése és elszántsága jut eszembe.

Látásromlás II.

Édesanyám retiküljének tartalmára a korosodó nők mindenre felkészült túlélőkészlete volt jellemző. Náthás volt, a buszon utaztunk, és nagyon bosszantotta, hogy nehezen kap levegőt az orrán. Beletúrt hát táskájába, azzal a céllal, hogy megkeresse inhalálóját. A fehér, kúp alakú szerkezetet annak rendje-módja szerint tuszkolta az orrlyukába.
ár másodperc után türelmetlenül kezdte szidni a gyógyszeripart, hogy milyen csalás az egész, mert nincs mentol illata az inhalálónak. Jobban szemügyre vettük a gyógyászati céllal készült eszközt, és akkor vettük észre, hogy nem az inhalálót próbálta a buszon az orrába tömködni, hanem egy tampont.

Lábdagadás

Ez a történet szintén édesanyámhoz kötődik. Új cipőt vett magának. Egy hónap múlva sarkaltatni vitte a cipészhez a szerzeményt. Két nap múlva ment a javított cipőért. A cipész már az ajtóban széles mosollyal fogadta, majd rögtön megkérdezte, hogy nem nyomta-e a bal lábát a cipő.
Anyukám nem tudta mire vélni a dolgot, egyből elkezdte mondani, hogy: de, igen, mindig gondja van a lábdagadással, de nem nagy tragédia. A cipész még jobban mosolygott, majd belenyúlt a bal cipőbe, és egy galacsinná érett selyempapírgombócot vett ki belőle. Anyukám, gyakorlatilag egy hónapig úgy használta a cipőt, hogy tömőanyaggal együtt hordta azt.

Férfimunka

Minden anya testi fogyatékosnak számít, akinek csak két karja van, és van olyan, hogy segítséget kell kérnie a család férfitagjától. Nagycsaládosként, amikor kicsi gyermekeim voltak, egy alkalommal túl sok dolgom akadt, így férjemet kellett megkérnem arra, hogy kenje be kisfiam hátsó fertáját krémmel. Nem találta a popsikenőcsöt, így a szomszéd szobából, szóban irányítottam őt.
Könnyelműen azt mondtam neki, hogy testápolóval is bekenheti a gyerek aktuálisan fájó részét. A problémák ott kezdődtek, amikor a következő popsikenésnél elképedve láttam, hogy a gyerekem feneke csokoládébarna és csillámos volt. Pár percig nem tudtam mire vélni a dolgot, majd eszembe jutott, hogy van nekem valahol a krémek között egy, a lábam barnítására használt csillámos barnítókrém, melyet azért vettem, hogy fiatalabbnak, szebbnek és divatosabbnak tűnjek…

Anyja lánya

Lányom egy év után hazaköltözött. Jó kapcsolatunk volt mindig, mégis egy-két oktávval le voltam maradva élete folyamát illetően. Hanyag eleganciával pakolta ki személyes cuccait a lakás minden zugába. Este, lefekvéshez készülődve vettem csak észre, hogy óvszerem látható helyen felejtettem.
Ez már önmagában adott okot a pironkodásra. Ám akkor mattoltam le igazán, amikor a saját óvszerem mellé ideiglenesen rámolt tankönyvek tetején nagy mennyiségű színes és/vagy ízesített tarka-barka dizájnos csomagolású óvszerkupac volt tüntetőleg kipakolva. 

Az idő szalad

Nos, eljött a negyvenkettedik életévem és számot vetettem kamaszkorban elképzelt énképemmel. Táskám és cipőm van dögivel, voltam már lányommal buliban, melyben úgy repültek rám az épphogy nagykorú fiúk, mint légy a disznókarajra.
Mégis, be kell valljam, öregszem, és már jobban szeretek kötni, horgolni, mint pávatollat a fenekembe tűzve harcolni az öregedés ellen. Naponta szembesülök azzal a ténnyel, hogy kimentem a divatból, mégis jól érzem magam a bőrömben, mert – bár az idő szalad – az élet ugyanolyan szórakoztató, mint egykor… csak más rálátásom van a dolgokra.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást