A felettesek világa nem egyszerű, ez tény, kár is lenne vitatni. Kissé talán az anyasághoz tudnám hasonlítani, hiszen lényegében mi lenne a dolga egy jó Vezetőnek? Irányt mutatni, pozitív példával előjárni, segíteni a tőle függő embereket, és felelősséget vállalni a saját, illetve beosztottjai cselekedeteiért. Sajnos mára azonban az esetek többségében nem egy Vezetőt köszönthetünk a felettesünk személyében, hanem egy Főnököt.
Nézzük tehát, mik azok, amik kiemelnek egy Vezetőt a Főnökök soraiból!
Nem vár el olyat, amit ő maga ne tudna teljesíteni
Bizonyára Te is találkoztál már olyan felettessel, aki irreális elvárásokat támasztott a beosztottjaival szemben. Mi állhat az eset hátterében? Nos, tapasztalataim szerint három fő érv van, mellyel a túlzott elvárások megmagyarázhatók.
Az első a tájékozatlanság. Ez legfőképpen akkor fordul elő, mikor az adott felettes még csak hírből sem hallott arról a szakmáról, tevékenységről vagy folyamatról, aminek a teljesítését elvárja tőled. Ilyenkor általában hasraütés-szerűen, esetleg a nagyokosok által megállapított követelmények alapján alakítja ki a normát, mely véleménye szerint reális. Egy jó Vezető azonban nem csak tisztában van az adott szakma minden apró momentumával, hanem figyelembe veszi a körülményeket és a lehetőségeket is. Ami külföldön jól működő struktúra, az hazánkban lehet, hogy egy teljesíthetetlen elvárás.
A második leggyakoribb ok, a félelem vagy jobb esetben a bizonytalanság. Ugyanis minden felettes fölött áll még valaki, akinek bizonyítani kell. Egy Főnök inkább a beosztottjaira vetíti ki ezt a terhet, mint hogy ő maga nézzen szembe a tényekkel. Azért támaszt irreális elvárásokat, mert abban reménykedik, hogy a fokozott tempónak köszönhetően a norma, amit vele szemben támasztottak, teljesülhet majd. Csakhogy, aki igazán jó Vezető, az tisztában van azzal, hogy a munkaerő túlhajtásával pontosan az ellenkezőjét váltjuk ki annak, amit elvárnánk. A motiválatlan, frusztrált és fáradt beosztottnál nincs rosszabb!
Végül pedig, a harmadik érv, hogy zabszem van a fenekében. Kicsit az első kettő egyvelegének tekinthető, hiszen általában nincsen teljesen tisztában az adott szférával, illetve mindenáron meg akar felelni a vezetőségnek, az előbbre jutás reményében. Az ilyen Főnök gyakran tart hosszú, és kimerítő diskurzust arról, miként tehetnéd hatékonyabbá a munkavégzésed, azonban az ahhoz szükséges feltételeket már nem biztosítja számodra.
Kér, és nem parancsol
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden egyes mondatához hozzáteszi, hogy „Kérlek!”. Azonban a hangnem és az előadásmód is sokat számít, mikor valaki utasítást oszt. Egy Főnök úgy véli, hogy mivel a beosztottja vagy, ezért a bábja is, amit kénye kedvére noszogathat.
Ezzel szemben a Vezető sokkal inkább munkatársnak titulál, aki, még ha nem is egyenrangú vele, nem a játékszere, és nincs joga megfosztani téged a neked járó tisztelettől. Hiszen te is azért dolgozol, hogy együttes erővel eredményesen zárhassatok minden évet.
Fejlődik, hogy te is előre léphess
Sajnos manapság egyre ritkábban találkozok olyan felettessel, aki akár önszorgalomból, akár az adott cég támogatásával fejlesztené magát. Egy Főnök úgy gondolja, hogy az eddig megszerzett tudása pontosan elegendő ahhoz, hogy teljesíthesse a vele szemben támasztott elvárásokat, és érdemben kontrollálhassa a rá bízott embereket. Ezzel szemben egy Vezető tisztában van a ténnyel, hogy a világ folyton fejlődik, és ha innovációkkal szeretné eredményesebbé tenni a munkásságát, akkor bizony neki is tanulni kell. Azzal pedig, hogy ő egyre több késségre tesz szert, neked is lehetőséget ad a fejlődésre, azáltal, hogy átadja a tudást, melyet megszerzet.
Jó viszonyt ápol a beosztottjaival
Megannyiszor hallottam már az intelmet, hogy a munkát sose keverd a magánélettel. Azonban sokan nincsenek tisztába a két terület közötti határral. Az, hogy egy felettes jó viszonyt ápol a beosztottjaival, nem egyenlő azzal, hogy oda nem illő érzelmeket mutat irányukba. Egy Vezető képes arra, hogy úgy alakítson ki optimális kapcsolatot az alkalmazottakkal, hogy azok ne veszítsék el az irányába érzett tiszteletet, ugyanakkor közvetlen, bizalmi viszony alakuljon ki. Ennek segítségével pedig egy roppant gyümölcsöző, minden fél számára ideális munkalégkör jöhet létre!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!