„Na és mesélj magadról, mivel foglalkozol?” A megélhetési forrásunkat gyakran tekintjük a személyiségünk, identitásunk alapjának. Pedig ez a megközelítés nem feltétlenül egészséges.
A beolvadási csapda
Van néhány jele annak, ha a munkád elkezdi átvenni a kontrollt. Például, ha a munkára gondolsz akkor is, amikor éppen nem is dolgozol, vagy ha bármely beszélgetés első három percében felhozod a szakmádat. Ez az összefonódás felemésztheti a személyiségedet. Kevesebb teret ad a családnak, hobbinak, szabadidőnek, és megnehezíti, hogy olyanokkal építs kapcsolatot, akik nem a szakmádban dolgoznak.
Amikor annyira belegabalyodsz a munkádba, hogy az elkezd meghatározni téged, akkor elkezdheted hagyni, hogy meghatározza a saját értékedet is. Ennek pedig katasztrofális következményei lehetnek.
„Ha az önértékedet a karrieredhez kötöd, az átélt sikerek és kudarcok közvetlenül befolyásolják azt, ahogyan magadról gondolkodsz” – mondja Wilson. „És mivel egy olyan társadalomban élünk, ahol kevésbé valószínű, hogy a karrier egy egész életen át tart, ha karriert váltasz vagy esetleg elveszíted a munkádat, az az önértékelésedet is veszélybe sodorhatja, és akár egy identitásválságba is belekerülhetsz.”