„Na és mesélj magadról, mivel foglalkozol?” A megélhetési forrásunkat gyakran tekintjük a személyiségünk, identitásunk alapjának. Pedig ez a megközelítés nem feltétlenül egészséges.
Kovács, Varga, Szabó, Pék – csak néhány a leggyakoribb családi nevek közül. A családnevek egy olyan korból származnak, amikor valakinek a foglalkozása meghatározta a sorsát, életét és lehetőségeit, így az egész személyiségét is.
Manapság nem a munkánk határozza meg a nevünket, de gyakran mégis jelentős részévé válik identitásunk. Végül is az egyik első kérdés, amelyet hajlamosak vagyunk feltenni egy új ismerősnek, az: „Mit csinálsz?”.
Sok szempontból természetesnek tűnik, ha az ember hivatását meghatározó résznek tekintjük, amikor arra gondolunk, ki is ő. Ez árulkodhat arról, mi érdekli, milyen a háttere, miről mennyit tud. Sokan azonban eljutnak arra a pontra, amikor valóban a foglalkozásuk határozza meg azt, ahogyan magukra tekintenek.
Vajon hogyan vált a munka ennyire fontos részévé az identitásunknak, és túl késő-e elkülöníteni magunkat a szakmai életünktől – teszi fel a kérdést a BBC újságírója.
Identitásjelző
„Történelmileg tekintve a helyzetet, a legtöbb embernek nem volt lehetősége arra, hogy megválassza a munkáját”– mondja Anne Wilson, az ontariói Wilfrid Laurier Egyetem pszichológia professzora.