Itt megtanultam, hogy néha muszáj hallanunk a saját gondolatainkat, ahogy azt is, hogy nem kell másokkal tartani a tempót. Az én életem, én diktálok!
Persze semmi sem tökéletes. Vidéken élni nem olyan, mint egy mesebeli világba költözni, ahol soha nincs gond és feszültség, ahol mindenki kedves. Van, hogy a szomszédod az ajtódon kopogtat, mert éjjel ugatott a kutyád, vagy mert a kerti fa árnyékot vet az udvarára. Van, hogy szombat délután nem tudsz elmenni boltba, és ott állsz, az ebédhez egyetlen hozzávaló hiányában, és megesik, hogy unatkozol, mert jól esne színházba menni, de nincs erőd utazni.
De ha képes vagy meglátni a szépet, és elfogadni, hogy a boldogságnak ára van, megtalálhatod te is azt, ami hiányzik az életedből. Nekem ez a vidéki nyugalom volt. És ha azt érzed, hogy elfáradtál lelkileg, és változásra vágysz, talán neked is érdemes esélyt adnod az életnek egy kisebb településen. Akár csak egy hosszú hétvége erejéig is!
