Nem akartalak megjavítani, csak szerettelek
Sokat hallani mostanában, hogy „nem lehet megváltoztatni a másikat” (és ne is akarjuk), amiben én is látok mély igazságot. Valakit teljesen átalakítani, saját képünkre formálni nemcsak önző, hanem felesleges is. De az is illúzió, hogy idővel ne változna a kapcsolat minősége vagy a két ember, aki alkotja. Óhatatlanul fejlődünk, átalakulunk, távolodunk, közeledünk.
Ha pedig szeretünk valakit, akkor önkéntelenül is figyelünk rá, alkalmazkodunk, finomhangoljuk a reakcióinkat, megtanuljuk, mi az, amit a másik nehezen visel – és igyekszünk kevésbé (gyakran) csinálni.
Ez önfeladás lenne? Van, aki annak gondolja, de szerintem a közös út része. Egy kapcsolat ugyanis két különálló identitás közös tere, de ez a közös tér folyamatosan újrarendezés alatt áll – hol gyorsabban, hol lassabban, de mindig változik. Hosszú távon pedig csak akkor működik, ha mindketten hajlandóak vagyunk időről időre belenézni a saját tükrünkbe is.
Nem lehet egyedül dolgozni egy kapcsolatért, de ha két ember kölcsönösen hajlandó változni, fejlődni, új szokásokat felvenni – akkor minden működőképes lehet. Olvass még a témában
Nullától tízig: ennyire vagy kompatibilis a hónap szülötteivel, a Mérlegekkel
„A feleségem sosem ismeri el, ha nem volt igaza” – A gyakori panasz, amit a férfiaktól hallok terapeutaként
„A pasijával jött a találkozóra” – A legmegdöbbentőbb első randis történetek
„Nem voltak közös célok, mégsem mertem elengedni” – hogyan szabadultál ki egy szürke kapcsolatból?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
