A címer a borítón? A füzet színe? Azok a bonyolultan megtervezett belső oldalak? Az útlevelek esztétikájának minden eleme okkal lett olyan, amilyen.
Ugyan a legtöbbünk most egy jó időre a fiók mélyére csúsztatta az útlevelét, mi már nagyon várjuk, hogy újra használhassuk őket. Addig is, amíg utazni nem igen tudunk, beszéljünk egy kicsit féltve őrzött úti társunkról, az útlevélről, hiszen bár számos helyen jártatok már együtt, lehet, hogy meglepően keveset tudsz róla.
Az első útlevelek
Az útlevelek nem mindig voltak azok a merev hátú füzetek, amelyeket ma használunk. Az útlevélszerű úti okmányra való legkorábbi utalás a Biblia Nehémiás-könyvében található, amely leírja, hogy Kr.e. 450 körül a prófétának levelet adtak I. Artaxerxes perzsa királytól, amelyben azt kérték, hogy az Eufráteszen túli országok uralkodói biztosítsák számára a biztonságos átutazást Júdába.
Az Arthashastra, az ókori indiai szanszkrit értekezés, amelyről úgy gondolják, hogy valamikor a Kr.e. 2. század és a Kr.u. 3. század között íródhatott, utal bizonyos fizetés ellenében kiadott bérletekre, amelyek nélkül az ország egyetlen lakosa sem hagyhatja el a birodalom területét, vagy térhet vissza oda.
Nem tudhatjuk, hogy néztek ki ezek a dokumentumok, de nagyon is hasonlíthatnak a világ legrégebbi fennmaradt útlevelére. Ez egy világos, díszes kézzel a vellum, amely I. Károly angol király aláírásával készült, és mivel messze nem zsebméretű, sok rétegben hajtogatott. 1636-ban adták ki Sir Thomas Littletonnak, lehetővé téve számára, hogy „ebből a területünkből a tengeren túli részbe kerüljön”. Jogosult volt négy cselédet, 50 fontot és „csomagtartóit és szükségleteit” magával vinni.
Az első világháború kitörésével a kormányok az útleveleket arra használták, hogy megakadályozzák a külföldi kémek bejutását a határokon belülre. Az 1915-ös verzió volt az első, amely már fényképet követelt meg. Ezek a korai képek viszont vajmi kevés hasonlóságot mutatnak a mai, szigorúan szabályozott hivatalos felvételekkel. Sir Arthur Conan Doyle száz évvel ezelőtti útlevélfotóján például a felesége mellett jelenik meg, két fiuk társaságában – az egész család egyetlen útlevéllel utazhatott.