Az ADHD-t, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart olykor „rossz gyerek szindrómaként” éli meg az érintett csemeték környezete. Ilyen diagnózis esetén fokozott körültekintésre van szükség a szülők és a pedagógusok részéről is – elvégre alapvetően klassz kis kölykökről beszélünk, akiknek csak segíteni kell egy picit ahhoz, hogy kihozzák magukból a maximumot.
Legyél őszinte!
Az élet számos területén – ha nem az összesen – az őszinteség a legjobb stratégia, tehát itt is. Fontos, hogy otthon nyíltan tudjatok beszélgetni erről az állapotról.
Sok szülő azt mondja például, hogy az ADHD kezelésére adagolt gyógyszer „varázsvitamin”, vagy a pszichológusnál nem történik más, csak céltalan csevegés. Pedig ez valójában egy betegség: olyan agyi működési zavar, amely gátolja a megfelelő koncentrációt.
A nyíltság feloldja a kortárs csoportban esetleg elszenvedett stigmát.
Ne könyveld el „ilyennek”!
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küszködő csemetétől nem várhatsz el következetességet.
Előfordulhat, hogy egy nap kilencvenvalahány százalékot ér el egy dolgozatnál, néhány nap múlva pedig éppen sikerül a kettes ugyanabból az anyagból. Nem érdemes kérdőre vonni, hogy miért történt egyszer így, máskor meg úgy.
Az ADHD-s gyerekek általában semmivel sem elmaradottabbak szellemileg a kortársaiknál, csak olykor nem jut eszükbe, hogyan kezdjenek neki a feladatnak.
Ne hagyd, hogy kifogás legyen!
A „fogd rá a nyuszira!” szlogen nem működőképes az ADHD-val: semmiképpen se fogadjátok el otthon kifogásként a dolgokra.
Nem is gondolnád, hány kisiskolás képes fennhangon kántálni az érvet, miszerint „figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarom van, ezért nem tudtam megcsinálni a házi feladatot”.
Lehet, hogy több időbe telik a lecke megoldása, de attól még mindenképpen el kell végezni a fejlődéshez – ADHD ide vagy oda. Pláne ez a helyzet a rendrakással…
Nyugodtan fektess le szabályokat – a következményekkel együtt!
A szóban és írásban rögzített szabályrendszer segít az ADHD-s gyermeknek eligazodni az élet sűrűjében. Érdemes táblázatba foglalnotok például a napi teendőket.
A hibátlan magatartást célszerű azonnal jutalmazni, mivel a kórkép egyik jellegzetessége a jövővel való ellentmondásos viszony: a kicsi úgy érezheti, hogy a jövő hétvégére ígért állatkerti látogatás túl messze van, ha az „árát” ma kell megfizetni.
A szakértők hangsúlyozzák továbbá, hogy a szülői példastatuálás kiemelt jelentőségű ilyen helyzetben: viselkedj tehát magad is úgy, ahogy elvárod tőle!
Segíts felfedezni az erősségeit!
A hiperaktivitás-zavarral küzdő csemetékre gyakran kedvezőtlen fényt vet, hogy összehasonlítják őket a többiekkel. Ez már rövidtávon is önbizalomhiányhoz vagy akár depresszióhoz vezethet.
„Nekem semmi sem sikerül, akkor meg minek próbálkoznék?” – teszik fel a kicsik a kérdést, amit ha meghallasz otthon, érdemes mielőbb cselekedni. Mondd el a gyermekednek, hogy bizonyos területeken kiválóan teljesít, míg más tekintetben fejlődnie kell, és igyekezzetek olykor kifejezetten az előbbire összpontosítani!
Figyelj oda, mit tart érdekesnek, s a saját véleményedet félretéve támogasd benne! A szívvel-lélekkel végzett tevékenység hozza ugyanis a legátütőbb fejlődést.
Ne akard mindentől megvédeni!
Az ADHD-s gyerek sérülékeny fiókának tűnhet, aki több problémával szembesül már életének korai évében.
Emiatt azonban kialakulhat egy olyan hozzáállás, aminek a lényege, hogy „mivel velem valami nem stimmel, ezért anyu és apu mindent megcsinál helyettem”. Megvan az a hasonlat, hogy a jó szülő nem halat ad az utódjának a kezébe, hanem megtanítja inkább halászni?
Na, ez hiperaktivitás-zavar esetén is érvényes, tehát ne akarj mindent készen nyújtani neki! Ha így teszel, csupán azt éred el, hogy felnőttkorban kapja meg a pofonokat, amikkel mások már korábban szembesültek…
Mivel a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar többnyire folyamatos orvosi ellenőrzést igényel, úgy érezheted, valaki „kívülről” is beleszól a gyermeknevelésbe. Ezt nem feltétlenül könnyű megélni, viszont tartsd észben, hogy a szakember célja, hogy segítsen nektek!
