Sosem jó utálkozni, főleg nem akkor, ha olyan emberek iránt táplálunk haragot, akik egykoron nagyon is fontos szerepet töltöttek be az életünkben. A családtagokon kívül egyértelműen ebbe a csoportba sorolhatóak az exek, akikkel mindannyian sajátos módon tartjuk, vagy éppen nem tartjuk a kapcsolatot. De vajon mi a jó taktika? Érdemes barátkozni az exszel, vagy jobb és egyszerűbb utálni őt?
Könnyebb, ha szép fokozatosan távolodtok el egymástól
Egy olyan kapcsolatból, amiben nem voltak különösebben erős érzelmek – legalábbis a vége felé –, sokkal könnyebb mindkét félnek barátságban kiszállnia. Ez hatványozottan igaz a felnőtt viszonyokra, amikor a felek már tapasztaltabbak, jobban átlátják a kiváltó okokat, és megértőbbek másokkal. Fiatalabb korban kisebb az esély arra, hogy sikerül harag nélkül elválni, hiszen ott még gyakrabban jelen van a dac, a sértődékenység, és persze a rutintalanság, ami nem igazán engedi, hogy jobban átgondoljuk, mi miért történt. Jellemző, hogy az ilyen viszonyokból kilépő felek csak sok-sok év múlva „találnak újra egymásra”, avagy csak idővel sikerül ismét normális, haveri, vagy éppen baráti viszonyt ápolniuk.
Érdemes keresni egymás társaságát?
A saját életemre visszatekintve úgy látom, nem sok értelme van keresni az exek társaságát. Azt vettem észre, hogy a volt barátaim csak akkor akartak jóban lenni velem, amikor céljuk volt a kapcsolatfenntartással. Volt, hogy még tápláltak irántam érzelmeket, és abban reménykedtek, hogy idővel változott a hozzáállásom – ez aztán mindenki számára kellemetlen helyzeteket teremtett.
Egy másik alkalommal a volt barátom azért keresett meg, mert szívességet szeretett volna kérni tőlem. Ugyan tényleg örömmel nyújtottam segítő kezet, a kínos „muszáj beszélgetés” ebben az esetben sem maradhatott el.
A harmadik ok, amikor szakítás után a társaságomat kereste a volt barátom, kizárólag sérelmeinek levezetésére volt alkalmas. Talán mondani sem kell, ez segítette elő a legkevésbé azt, hogy valaha is normális kapcsolatot ápoljunk egymással.
Nekem tehát nincsen jó tapasztalatom az exekkel való kapcsolatápolásról, de azt is hozzá kell tennem, hogy ezek a szakítások késői kamaszkoromra tehetőek.
Biztos vagyok benne, hogy ha most, a jelenlegi felnőtt kapcsolatomban történne meg velem bármelyik felsorolt eshetőség, sokkal jobban átlátnám a másik helyzetét, és másként is tudnék reagálni a felmerülő problémákra. Abban is hiszek, hogy a sok hasonlóság miatt a jelenlegi társammal akkor is jó kapcsolatot ápolnánk, ha egészen másfelé vinnének az útjaink. Bár, az igaz, hogy ebben az esetben sem tartanám jónak például a mindennapos kapcsolattartást, vagy éppen a rendszeres eszmecserét.
A szakértők úgy vélik, hogy a komoly párkapcsolatok lezárását egyfajta gyászidőszak követi, aminek a lépcsőfokait mindenki a saját élethelyzetének és érzelmi világának megfelelően járja végig.
Nem is egyformán reagálunk a történésekre, ezért is vannak olyanok, akik legalább a látszatbarátságot próbálják fenntartani, míg mások teljesen elzárkóznak és a maximális távolságtartásra esküsznek gyógyírként. A problémát nem csak az jelenti, hogy a szakítás után egy teljesen új kapcsolatot kell felépítenünk valaki mással, hanem hogy az identitásunk, énképünk jelentős részét is elveszítjük egy viszony lezárásával. Többek között odalesz a jövőképünk, a közös terveink, ezért is olyan nagyon nehéz a szakítás után valamerre elindulni – immáron önállóan.
Nem jó, ha utálod, de nem is kell barátkoznod vele
Barátkozni tehát egyáltalán nem muszáj az exszel, viszont arra a szakértők szerint is figyelni kell, hogy ne ragadjunk bele az önsajnálatba, ezáltal a gyűlöletbe. Sokan vádaskodni, veszekedni, mártírkodni kezdenek a szakítást követően, ami még ideiglenesen is csak sovány gyógyírt jelent, hosszú távon pedig kifejezetten káros, hiszen akadályozza a tényleges továbblépést.
A legjobb az, ha sikerül az exszel tiszteletteljes, de semlegesnek mondható kapcsolatot kialakítani. Ez nem könnyű feladat és nem is a pillanat műve, sokszor tényleg évek kellenek ahhoz, hogy eljussunk erre a szintre. Ekkorra azonban gyakran már annyira érdektelenné válik a másik, és annyira eltávolodunk tőle, hogy azt vesszük észre, a közös múlt tényleg nem hat ránk, ám közös témánk sem igazán akad. Akkor pedig mi értelme van erőltetni a jó kapcsolatot?
Kép forrása: antgor90/Depositphotos.com