Érdemes keresni egymás társaságát?
A saját életemre visszatekintve úgy látom, nem sok értelme van keresni az exek társaságát. Azt vettem észre, hogy a volt barátaim csak akkor akartak jóban lenni velem, amikor céljuk volt a kapcsolatfenntartással. Volt, hogy még tápláltak irántam érzelmeket, és abban reménykedtek, hogy idővel változott a hozzáállásom – ez aztán mindenki számára kellemetlen helyzeteket teremtett.
Egy másik alkalommal a volt barátom azért keresett meg, mert szívességet szeretett volna kérni tőlem. Ugyan tényleg örömmel nyújtottam segítő kezet, a kínos „muszáj beszélgetés” ebben az esetben sem maradhatott el.
A harmadik ok, amikor szakítás után a társaságomat kereste a volt barátom, kizárólag sérelmeinek levezetésére volt alkalmas. Talán mondani sem kell, ez segítette elő a legkevésbé azt, hogy valaha is normális kapcsolatot ápoljunk egymással.
Nekem tehát nincsen jó tapasztalatom az exekkel való kapcsolatápolásról, de azt is hozzá kell tennem, hogy ezek a szakítások késői kamaszkoromra tehetőek. Olvass még a témában
Biztos vagyok benne, hogy ha most, a jelenlegi felnőtt kapcsolatomban történne meg velem bármelyik felsorolt eshetőség, sokkal jobban átlátnám a másik helyzetét, és másként is tudnék reagálni a felmerülő problémákra. Abban is hiszek, hogy a sok hasonlóság miatt a jelenlegi társammal akkor is jó kapcsolatot ápolnánk, ha egészen másfelé vinnének az útjaink. Bár, az igaz, hogy ebben az esetben sem tartanám jónak például a mindennapos kapcsolattartást, vagy éppen a rendszeres eszmecserét.
A szakértők úgy vélik, hogy a komoly párkapcsolatok lezárását egyfajta gyászidőszak követi, aminek a lépcsőfokait mindenki a saját élethelyzetének és érzelmi világának megfelelően járja végig.
Nem is egyformán reagálunk a történésekre, ezért is vannak olyanok, akik legalább a látszatbarátságot próbálják fenntartani, míg mások teljesen elzárkóznak és a maximális távolságtartásra esküsznek gyógyírként. A problémát nem csak az jelenti, hogy a szakítás után egy teljesen új kapcsolatot kell felépítenünk valaki mással, hanem hogy az identitásunk, énképünk jelentős részét is elveszítjük egy viszony lezárásával. Többek között odalesz a jövőképünk, a közös terveink, ezért is olyan nagyon nehéz a szakítás után valamerre elindulni – immáron önállóan.
