Őszinte leszek: nagyon nem szeretem a telet. Ha bárki megszól emiatt, rendre azzal védekezem, hogy nyáron születtem, sajnálom, ez biztosan a génjeimben van. Képtelen vagyok hozzászokni, hogy délután 4-kor már besötétedik és hogy 3-4 réteg ruhát is magamra kell vegyek, hogy ne fázzam.
Az idei telet különösen nehezen viselem, gyakran napokig nem láttuk a napot, csak szürkeség volt mindenütt, a kemény mínuszokról pedig ne is beszéljünk. Ilyenkor, hogy átvészeljem ezt a kibírhatatlannak tűnő időszakot, bevetem a saját kis módszereimet. Bár ettől sajnos nem köszönt be hamarabb a tavasz, valamivel azért könnyebben telik a várakozás.
Visszaszámlálás indul!
Évről évre alig várom, hogy eljöjjön a bűvös nap: január 15. Hogy miért? Nem, senkinek nincs akkor születésnapja a családban és évfordulót sem ünneplek, mégis ez az a nap, amikor már kijelenthetjük, túl vagyunk a tél felén!
A nyár szerelmeseként megváltóként tekintek e napra és megkönnyebbülök, hogy a nehezén már túl vagyunk: közelebb vagyunk az idei nyárhoz, mint a tavalyihoz! Február környékén már érdemes elindítani a visszaszámlálást, felírni a naptárba, hány nap van még hátra tavaszig vagy készíthetünk magunknak egy tavaszváró kalendáriumot is, minden nap megjutalmazhatjuk magunkat egy szelet csokival! Így garantáltan jobban telik a várakozás.
A nyár szerelmeseként megváltóként tekintek e napra és megkönnyebbülök, hogy a nehezén már túl vagyunk: közelebb vagyunk az idei nyárhoz, mint a tavalyihoz! Február környékén már érdemes elindítani a visszaszámlálást, felírni a naptárba, hány nap van még hátra tavaszig vagy készíthetünk magunknak egy tavaszváró kalendáriumot is, minden nap megjutalmazhatjuk magunkat egy szelet csokival! Így garantáltan jobban telik a várakozás.