Közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz, és ha őszinte vagyok magammal, nem pont így képzeltem ezt az élethelyzetet. Azt hittem, hogy mostanra minden összeáll majd: kiforrott karrier, stabil otthon, biztos háttér, család, és valamiféle nyugalom, ami abból fakad, hogy már nincs túl sok ismeretlen tényező. Ehelyett elváltam, egyedülálló szülőként nevelem a gyerekemet, és még mindig ugyanabban a lakásban élek, amelyet valaha induló otthonnak szántam. Akkoriban úgy hittem, néhány év, és továbblépünk belőle – most viszont sokszor ennek a fenntartása is komoly erőfeszítést igényel.
Ha mindez nem lenne elég, a karrierem sem lett egyenes vonalú történet. Nem egy célegyenesbe futó pálya, ahol már csak a babérokat kellene learatni. Ehelyett új és új projektekbe kezdek, olyan területeket is kipróbálva, amelyekhez korábban semmi közöm nem volt. Van bennem kíváncsiság, de közben bizonytalanság is – nem tudom, melyik próbálkozásból lesz hosszú távú út, és melyik marad kísérlet, és néha megijeszt a gondolat, hogy sosem lesz elég a tudásom, és örökké kell majd valami új területen bizonyítani.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
