Régen sokszor éreztem, hogy lemaradok, ha nem most, nem azonnal történik valami. Sőt, a húszas éveimben volt, hogy attól féltem, már most is túl késő valamihez – mindez most már persze butaságnak tűnik.
Ma már türelmesebb vagyok magammal. Lehet, hogy most nincs lehetőségem a világ körbeutazására, de ez nem jelenti azt, hogy sosem lesz. Ha hetvenévesen utazom el azokra a helyekre, amiket most még nem engedhetek meg magamnak, attól az élmény nem lesz kevésbé érvényes.
Az egyetlen dolog, amit nem akarok, az az, hogy majd egyszer hátradőlve azt érezzem: már nincs értelme semminek, már túl késő. Nem tudom, mennyi van még hátra az életemből, ahogyan nem tudhatja az sem, aki 80 éves, és az sem, aki 21. De abban biztos vagyok, hogy bármeddig tart is, én az utolsó pillanatig élni akarom az életemet. És soha nem érezni azt semmiről, amit ki akarok próbálni, meg akarok ismerni vagy el akarok sajátítani, hogy erre a kis időre már minek… Olvass még a témában
Alig maradt emlékem gyerekkoromból – most azt kutatom, hogyan építkezik ebből a felnőtt énem
Kívül csillogás, belül csalás: ráláthattam a nagy influenszer-illúzióra
Melyik életterületeden van blokk? A születési dátumod alapján kiderül
„Odamentem az asztalukhoz, kézen fogtam és elsétáltam vele” – Nők, akik idegen nők segítségére siettek, amikor szükség volt rá
Következő cikkünkMiért van az, hogy a barátaid fárasztanak, a csend viszont feltölt?Ahogy a mindennapok rohanó világában egyre többet foglalkozunk a körülöttünk lévő zajjal és stresszel, sokan találkoznak azzal az érzéssel, hogy a társasági élet, a barátok jelenléte időnként inkább kimerít, mintsem feltölt. Ez a jelenség nem jelenti azt, hogy kevésbé tisztelnénk vagy szeretnénk a környezetünkben lévő…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
