A bronzkori finomság
A gabonák feldolgozása igen messzire nyúlik vissza, a leletek azt támasztják alá, hogy már meglehetősen korán gondosan hántolták a magokat, majd lapos kövek között elmorzsolták, hogy darát és lisztet készítsenek belőlük. Figyelemreméltó felfedezés volt az is, hogy a gabonafélék őrleményét keverték, majd ebből készült a kása, illetve annak sűrűbb változatából forró kövekre terítve sütötték a lepénykenyeret.
A legmegdöbbentőbb maradvány a balatonmagyaródi ásatás alkalmával került elő. Ez a kezdetleges „szamócatorta” kétharmad rész köleslisztet és egyharmad rész pelyvás búzalisztet tartalmazott, valamint felfedezték benne a tojás és a sertészsír nyomait.
Haladóbb módszernek számított a kemence ősének tekinthető, füllel ellátott, kőből faragott bujdosó, vagy az agyagból készített sütőharang (cserepulya) használata. Ezeket a nagyméretű búrákat kitámasztották, míg felhevítették alattuk a tüzet, a parazsat elkotorva a felforrósított felületre tették a tésztát, leengedték a harangot, a parazsat kívülről köré rendezték és megsütötték bennük a kenyeret. Olvass még a témában
Ez a híresség lenne a lelkitársad a horoszkópod alapján
„Nem jött be dolgozni, majd másnap azt mondta, hogy azért, mert eltévedt.” Munkatársak, akikre mindig emlékezni fogsz
Olivia Wilde új filmje után kétszer is meggondoljuk, kit hívunk meg vacsorára – Ilyen lett a Meghívás
3 dolog, amit idén nyáron nem csinálok – és ettől már most sokkal jobban érzem magam
A cikk a hirdetés alatt folytatódik
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
