A bronzkori finomság
A gabonák feldolgozása igen messzire nyúlik vissza, a leletek azt támasztják alá, hogy már meglehetősen korán gondosan hántolták a magokat, majd lapos kövek között elmorzsolták, hogy darát és lisztet készítsenek belőlük. Figyelemreméltó felfedezés volt az is, hogy a gabonafélék őrleményét keverték, majd ebből készült a kása, illetve annak sűrűbb változatából forró kövekre terítve sütötték a lepénykenyeret.
A legmegdöbbentőbb maradvány a balatonmagyaródi ásatás alkalmával került elő. Ez a kezdetleges „szamócatorta” kétharmad rész köleslisztet és egyharmad rész pelyvás búzalisztet tartalmazott, valamint felfedezték benne a tojás és a sertészsír nyomait.
Haladóbb módszernek számított a kemence ősének tekinthető, füllel ellátott, kőből faragott bujdosó, vagy az agyagból készített sütőharang (cserepulya) használata. Ezeket a nagyméretű búrákat kitámasztották, míg felhevítették alattuk a tüzet, a parazsat elkotorva a felforrósított felületre tették a tésztát, leengedték a harangot, a parazsat kívülről köré rendezték és megsütötték bennük a kenyeret. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
