Az ember életében mindig vannak dolgok, amiket meg kellene ünnepelnie. Persze nem azt mondom, hogy folyamatosan, minden apróságért el kéne várjuk, hogy piedesztálra emeljenek és örömtáncot járjanak az emberek, de igenis fontos, hogy a saját sikereinket, elért eredményeinket megünnepeljük, azaz, hogy megéljük a sikert.
A munkám során sok vállalkozóval és szakemberrel beszélgettem már, akik mind azt mondták, érdekes, hogy az emberek annyira hajszolják a tökéletest, az új célok elérését és a sikert, hogy észre sem veszik, ha valamiben remekelnek vagy elérkeznek egy mérföldkőhöz az életben. Egyszerűen sokszor nem vagyunk képesek saját sikereink és eredményeik megünneplésére, pedig rettentő fontos lenne.
Miért nem vagyunk elégedettek az eredményeinkkel?
A válasz egyszerű. Ha jók vagyunk valamiben, és magas követelményeket állítunk fel magunknak (vagy akár a világ nekünk), akkor azt feltételezzük, hogy mindig ugyanilyen jónak kell lennünk. Profi módon kell a dolgokat csinálni, és úgy érezzük, a siker nem ok az ünneplésre, csupán az észszerű teljesítményünk minimális szintje, amit el kell érjünk. Olvass még a témában
Minden, ami valamivel kevesebb, mint saját győzelmünk, kudarcként tudható be, ezért maga a győzelem már szinte általános és elfogadható. Magyarán szólva, ha folyton magas elvárásokkal vagyunk önmagunk felé, akkor következetesen elvárjuk, hogy ezek teljesüljenek. Ha ez bekövetkezik, nem ünnepelünk meg semmit, csupán, ha elértük a várt eredményt, tovább lépünk. A következő győzelmeinkre törekszünk, anélkül, hogy bármit is áldoznánk önmagunk elismerésére.
