Lássuk be, mire az unokák megérkeznek, a gyerekek holmija amúgy is divatjamúlttá válik, és bármennyire szép is az az ülőgarnitúra, csak a helyet foglalja a nappaliban. De mitévő legyél, ha nincs szíved kidobni a jó állapotban lévő, csak épp fölöslegessé vált holmikat, és a netes csereberére pedig se időd, se energiád? Kaczur-Somfay Dorottyával, a Garázsvásár a gyermekekért programot szervező Cityfox alapítójával beszélgettünk, aki amellett, hogy 2 gyermek anyukája, azon is munkálkodik, hogy kicsit megváltoztassa a fogyasztói szemléletet idehaza, és közben lehetőleg minél több rászorulón segítsen.
A garázsvásárok itthon még mindig kicsit újdonságnak számítanak. Miért jobb inkább garázsvásáron eladni a dolgainkat, mint a lomtalanításkor kitenni, vagy egyszerűen csak a szemétbe dobni őket?
Ha valakinek megnézzük a kidobott szemetét, sokat megtudhatunk az illetőről. Milyen státuszú, milyen fogyasztó, mennyire figyel a környezetére. Aki már egy picit is tudatos, a szelektíven gyűjthető anyagokat biztosan nem dobja ki a kukájába (műanyag, fém, papír, üveg). Aki magasabb szinten áll e téren, az belevág a komposztálásba, a veszélyes anyagok külön gyűjtésébe (sütőolaj, elem, lejárt gyógyszerek stb). Ha mindenki így tenne, a végén ráébrednénk, hogy szinte nincsen mit kidobnunk, és a szemétszállítási díjunkat nagyban meg is spórolhatnánk…
És akkor ott vannak azok a használati eszközeink, amelyek nem férnek bele a szemetesünkbe, ezektől általában a lomtalanításkor szabadulunk meg. Pedig nagyon sok esetben olyan eszköztől válunk meg, ami nem hibás, törött vagy használhatatlan állapotú, és amit más még használni tudna. Én rendszeres látogatója vagyok a lomtalanításoknak Budapesten, megdöbbentő számomra az, hogy milyen jólétben élünk. Szinte vadonatúj bútorok, játékok, ruhák és kincsek kerülnek az utcákra. Pedig egy kis tudatossággal, idő- és energiabefektetéssel ezekből talált pénzt csinálhatnánk.
Erre valók a garázs- és lakásvásárok, amik nem hiába egyre népszerűbbek Európában is. Ez a tevékenység a legtudatosabb környezetvédelmi magatartás hulladékgazdálkodási szempontból. Az újrahasználata valaminek, és a hulladék termelésének megelőzése.
Miért különleges a Cityfox garázsvására? Milyen céllal jött létre, kiknek segít?
Annyiban különböznek a garázsvásáraim az átlagostól, hogy mindig egy tematika köré szervezem őket. A legutóbb 5 művészt toboroztam össze, akik életében valamilyen formában jelen van az újrahasznosítás, és a vásár mellett volt kulturális színezete is az eseménynek.
A Cityfox április 25-i lakásvására a SALON The Showroomban
Én már nagyban csinálom, sok ügyfelem van egy rendezvényen,a most szeptember 5-6-án megrendezésre kerülő eseményen már 12 ember lakásának/házának a feleslegesnek vélt tárgyait teszem közkinccsé. Ez a garázsvásár nem csak egy témát karol fel, hanem ezúttal támogatok egy gyermekek segítésével foglalkozó alapítványt, az Age of Hope-ot, mind anyagilag, mind pedig a megmaradt áru nekik adományozásával, hogy azokat a rászoruló gyerekek és családok részére eljuttathassák.
Azzal a céllal hoztam létre a vállalkozást, hogy felhívjam az emberek figyelmét arra, hogy hogyan lehet a feleslegessé vált értékeikből pénzt csinálni úgy, hogy közben védik is a környezetüket. Volt olyan ügyfelem is, akinek meghalt a hozzátartozója, és megkért, hogy segítsem összepakolni és eladni a dolgait, mert számára ez lelkileg megterhelő lenne. A környezetbe bele tartozunk mi is, emberi sorsok, helyzetek. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy megszorul anyagilag, és azt gondolja, hogy csak a nagymama ékszerei húzhatják ki a csávából. Én ilyenkor azt tanácsolom, hogy ezt hagyjuk utoljára, hátha a többi felesleg eladása által megoldódik a probléma és megmarad az örökség is.
A Cityfoxnak tehát nem ez lesz az első garázsvására – mit mutatnak az eddigi tapasztalatok, kiknek tudtatok korábban segíteni?
Egy éve működöm és minden hétvégére szervezhetnék valamit, mert a magyar ember imád felhalmozni tárgyakat. Ennek valószínű emberi és történelmi okai vannak, a nagymamám is mindig egy szelektálásnál mindent vissza tesz a helyére, mondván, jó lesz még valamire.
Eddig öt nagyobb rendezvényt csináltam, az elsőkön a közeli barátaimnak, rokonaimnak segítettem, és így bővült folyamatosan a kör, egymásnak ajánlottak az emberek. A célom az, hogy mások is kezdjék el szervezni a saját vásárukat. Furán hangzik, tudom, de jó lenne a konkurencia, mert a legfontosabb számomra egy dolog, hogy változzon meg a gondolkozásunk e téren. Ne hagyjuk, hogy a körülöttünk lévő tárgyak uraljanak bennünket, mert amihez nagyon ragaszkodunk, az ezt teszi velünk. Ismerjük fel azt, hogy ha valami használt, attól még nagyon szuper állapotú is lehet, akár újszerű is, ha az előző tulajdonosa megóvta. Tegyünk lépéseket egy fenntarthatóbb életmód felé, és meglátja mindenki, hogy sokkal több pénzünk marad a hó végén a számlánkon. Ne dobjunk ki olyat, ami már nekünk nem kell. Segítsünk vagy így, vagy adakozással másokon. Mert van, akinek nemhogy márkás ruhákra, de élelemre sem futja.
Színes választék az április 25-i lakásvásáron
Az eredményem? Sok mosoly és köszönet a vevőktől és az ügyfeleimtől, rengeteg élmény új emberekkel, és a szeptemberi után várom azt a bizonyos katarzist, amit eddig még egyik vásáron sem tapasztaltam meg, hiszen itt egy nemesebb célért szerveződött minden.
Ezek szerint a garázsvásár itthon még nem egy telített piac – neked honnan jött az ötlet?
Amerikában a yard sale-nek óriási keletje van, ma már utcák állnak össze és rendeznek garázsvásárokat. De Nyugat-Európában is virágzik, tehát már van kiktől ellesni a fortélyokat. 2 gyermekem van, óhatatlanul is nézem velük a meséket, a Toy Storyban is rendeznek kacatvásárt, aminek köszönhetően a főhős játékbabáért izgulhatunk.
Az ötlet innen jött, illetve a nyolcvanas években, amikor a second handek meghonosodtak Magyarországon, az édesanyám az elsők között volt, aki ilyen üzletet nyitott. Úgy is fogalmazhatnék, beleszülettem ebbe, ráérzek, hogy mi érték és mi bóvli, és hogyan kell eladni úgy, hogy a vásárló több hónap vagy akár év után is elégedett legyen azzal, amit vett.
Nagyon nem szeretem a rátukmálást, főleg, ha olyat sóznak rám, amire nincs is szükségem. Ez a fogyasztói társadalmunk rákfenéje, és nem hiába tudjuk egy garázsvásár alkalmával szinte kiüríteni a szekrényeinket. Fontos a hitelesség, az, hogy én tulajdonképpen hobbiból csinálom, tehát élvezetből, és magam is rengeteg garázsvásárra járok. Van, hogy semmit sem veszek, mert a látvány már önmagában is egy élmény, és azt is értéknek tekintem, hogy új emberekkel ismerkedhetem meg a helyszínen.
Akik nem szeretnének vásárolni a szeptemberi eseményen, de mégis segítenének, átadhatják adományaikat az Alapítványon keresztül a rászoruló gyerekek részére. Milyen adományokat vártok elsősorban, mire van szüksége a gyerekeknek?
Tartós élelemre, ruhára, cipőre, tisztálkodási eszközökre (szappantól kezdve a fogkrémen át), játékokra, a gyerek felneveléséhez szükséges eszközökre, pelenkára. Olyan dolgokra gondoljunk, amiket mi is megvettünk drogériákban a saját gyermekeinknek, de egy hátrányosabb helyzetben élő család nem engedheti meg magának.
Ezúton is köszönjük az Age of Hope vezetőjével együtt azoknak, akik akár csak emiatt is ellátogatnak szeptember 5-6-án a garázsvásárra!
Ha te is segítenél adományoddal a rászoruló gyermekeken, látogass el a garázsvásárra, ahol akár olyan kincsekre is bukkanhatsz, amit szívesen hazaviszel majd! Az esemény Facebook oldalát ezen a linken tudod megtekinteni.
