A népszerűségkeresés kezdete
Kamaszkorban teljesen normális dolog – a fejlődés része -, hogy átvesszük a számunkra jónak tűnő viselkedési stílusokat, szófordulatokat, pont ugyanúgy, mint az öltözködési stílusokat. Ilyenkor gyakorlatilag ,,jelmezként” felpróbáljuk a személyiségeket, és amelyikben jól érezzük magunkat, azt részben vagy egészben átvesszük, személyiségünk része lesz.
Aztán elmúlik a kamasz és a fiatal felnőttkor, és elkezd a tapasztalatok alapján összeérni a személyiség egy kerek egésszé. Ez után az időszak után már csak finomíthatunk rajta, megkezdődik a valódi élet.
Mi van akkor, ha nem jó alapanyagot választottunk?
Ilyenkor tovább folyik a keresgélés, változtatás. Ez a környezet számára elég megterhelő, hiszen joggal várnak el egy viszonylag kiforrott személyiséget, amihez igazodni tudnak – hiszen felnőttkorúak vagyunk.
Rosszabb esetben nyomasztóvá válhat életünk, mert nem tudunk úgy boldogulni, ahogyan azt elképzeltük. Önbizalom hiányosok, depresszívek leszünk.
Ha nincs kialakulva a nő személyisége
A nő a vele élő férfi tükörképe, valamennyire. Ha a személyiség nincs kialakulva, nincsenek fix pontjai, a domináns és esetlegesen szintén éretlen szinten megragadt férfiak elkezdik – ösztönösen – formálni a nőt, vagy fordítva, a nő kezdi formálni a férfit.
Ám mivel nincs fix pont egyikük személyiségében sem, amihez képest közösen lehetne fejlődni adott cél érdekében, káosz alakulhat ki. Ezek a kapcsolatok a se veled, se nélküled kapcsolatok, a viharos kapcsolatok, melyekben mindkét fél csak a szerelem szenvedélyére koncentrál.
A szinglik és a ragaszkodók – a két tévút
Ez az időszak sok csalódáshoz vezet, így egy idő után vagy feladja a nő, és csak a csábítás okoz neki örömet, vagy kétségbeesetten kapaszkodik adott férfiba, ami szintén nem alternatíva, mivel ez utóbbi szinte mindig önfeláldozó viselkedéshez, depresszióhoz drámai szakításhoz vezet.
A szingliknél kicsit más a helyzet: önérzetesen bemagyarázzák maguknak, hogy nekik ez a jó, tökéletes élet. Aztán fordul a kocka, és szerelmesek lesznek, aztán megint csalódnak, és így tovább – ahelyett, hogy elkezdenének magukon dolgozni.
Akiket annyira irigyelnek a nők
A sikeres és sikertelen nő között az a különbség, hogy a sikeres nő nem csak kifelé él, hanem dolgozik a személyiségén, figyeli változásait, saját reakcióit – és változtat. Nem csupán a külső tényezőkön, mint a barátok, társaságok helyes megválasztásán, hanem saját lelkében is szelektál.
Ez magabiztosságot ad, amitől kivirágzik, nem mint nő, hanem mint ember. Amint megtalálta egy nő saját maga emberi felét, könnyebb nőnek lennie – hiszen nem alázhatják meg, kisebb eséllyel fog bele kétesélyes kapcsolatokba.
Magabiztos vagy csak annak tűnik?
A mosolygó, nevető nő a legvonzóbb egy férfi számára. Ám nem mindegy, hogy miért nevet, mosolyog egy nő. Azért, hogy elfedje személyiségének árnyoldalait, népszerűségre törekedjen, hogy kipótolja hiányos önbecsülését, vagy azért, mert valóban magabiztos, kerek egész személyiség.
Az egyetlen támpont a nő környezete. Otthona, ruházkodása, barátai, de leginkább azokhoz való viszonya. Ha egy nő letisztult ízléssel rendelkezik, az meglátszik otthonán, ruházkodásán, és a magabiztos nő minden váratlan helyzetben felvállalja még a legcikisebb barátait is.
Mikor ér véget a fejlődés?
Soha. A nő amiatt változékony, mert tükre férjének, gyerekeinek, mikró és makró környezetének.
Alapvetően folyamatos finomítás folyik egy nő lelkében, de – és ez a lényeg – kell, hogy legyen egy-két csupán emberi (nem női), biztos, fix személyiségjegy, melyhez a környezete alkalmazkodni tud. Ez a nőnek is sokkal élhetőbb életet eredményez, hiszen kiegyensúlyozott életet élhet.
Furcsának találom, hogy míg a nő oly sok eszközzel – intuícióval, szenzitív lélekkel – van megáldva, nem használja azt saját építésére. A nők nagy hibája, hogy mindig csak környezetüket analizálják, magukat, saját fejlődésük érdekében nem. Pedig ez mindenki érdeke lenne, megkönnyítené a párválasztást, azt, hogy a gyerekek családban nőhessenek fel.