Nemrég egy ruhaboltban, a próbafülkében voltam fültanúja egy igen érdekes beszélgetésnek. Azt hittem, rosszul hallok, amikor az anya hangosan becsmérelni kezdte saját tinédzserkorú lányát.
3/6 #2. „Ez nem olyan nagy dolog!”
Jaj, hányszor gondolom ezt magamban, amikor a lányaim elkezdenek valami olyasmiről beszélni, ami számukra óriási dolog, én viszont nem értem, mi ebben olyan különleges. De soha az életben nem mondanám ki, soha nem éreztetném egyikükkel sem, hogy a fejemben sokkal fontosabb gondolatok járnak.
Meghallgatom őket, beszélgetünk arról, ami számukra olyan fontos. Akkor, amikor valami számukra lényeges dologról beszélünk, az együttérzésem nagyon fontos nekik. Azt kell érezniük, hogy egy csapat vagyunk, és mindent megoldunk.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!