Késleltetett felnövés, felgyorsított nyomás
Miközben a mai tinédzserek tovább maradnak gyerekek (később költöznek el, kevesebbet randiznak, ritkábban vállalnak felelősséget), már tizenévesen olyan elvárásokkal szembesülnek, amikkel a szüleik 25 évesen sem. Legyenek kreatívak, nézzen ki tökéletesen, maradjanak mentálisan és persze tudják, mit akarnak az élettől – miközben a lustaság jelét se mutassák, ha valamire vinni akarják. Ez a kettősség pedig egyenes út a kiégéshez.
És hogy miért nem lesz már soha ugyanolyan a tinédzserkor, mint a 90-es években? Mert eltűnt a spontaneitás, a hibázás joga (mindennek nyoma marad), a „nem tudom, mit akarok, de szabadon próbálkozom” időszaka.
A mostani kamaszok okosabbak, tudatosabbak – de közben nehezebben boldogulnak önmagukkal. És bár a világ változik, talán nekünk, felnőtteknek is felelősségünk van abban, hogy újra megteremtsük azokat a tereket – akár szó szerint, akár átvitt értelemben –, ahol egy tini önmaga lehet. Egy kazettás walkman már nem hozza vissza a múlt varázsát, de az őszinte beszélgetés a saját kamaszkorunkról, a valódi jelenlét és az, hogy hagyjuk őket próbálkozni – talán igen.
