A 90-es évek kamaszlétét valami nyers, mégis végtelenül szabad érzés járta át. Valami olyasmi, ami már teljesen kiveszett, az illatát sem érezzük a levegőben. És nem csak a mi szemszögünkből lépett fel változás: kutatások, szociológiai tanulmányok és a szülői beszámolók is azt mutatják, hogy a mostani tinédzser élet teljesen más színtéren zajlik.
De mi változott ennyire drasztikusan? Hol vesztek el azok a pillanatok, amiktől annyira emlékezetes volt a kamaszkorunk?
Eltűntek a „csak úgy” találkozások
A 90-es években volt valami varázsa annak, amikor leugrottunk a térre, a parkba vagy csak céltalanul lófráltunk a városban. Ma viszont a régi helyek vagy bezártak, vagy átalakították őket, vagy egyszerűen már nem biztonságosak. Az olcsó cukrászdák helyett méregdrága kávézók nyíltak, és egyre kevesebb az olyan közösségi tér, ahol a mai kamaszok „csak úgy” lehetnének. Olvass még a témában
És tudod mi a legszomorúbb? Hogy ez a változás „nemcsak” a közösségi élményeket öli meg, hanem az önazonosság fejlődését is. Egy szegényebb családból származó tini például egyszerűen nem tudja megfizetni azt, amit a társai igen – ő manapság sokkal több mindenből marad ki. És ez nem csak a klikkesedésről szól (abból kijutott nekünk is) hanem sokkal inkább az identitásépítésről.
