A spontaneitás vége
A tanév pontos menetrendet diktál, ezt azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni, aki valaha járt iskolába vagy vitte a gyermekét ebbe az intézménybe. Szakkör, dolgozat, különóra, házi feladat – és így tovább, újra meg újra.
Nyáron ismét megmutathattam a lányomnak, hogy lehet másképp élni: úgy, hogy a napunkat mi alakítjuk, átszervezzük, újragondoljuk, vagy éppen lelassítjuk. Ez a szabadságérzés eltűnik szeptemberben és marad a mókuskerék, ami számomra valahogy sosem volt igazán otthonos. Tisztában vagyok vele, hogy a gyerekeknek is kell a rendszer, de nehéz elengedni azt a fajta rugalmasságot, ami a nyár egyik legnagyobb ajándéka.
