„Primitív” svájciak
A svájci Alpokban található Lötschenthal völgy lakói 1931-ig szinte teljesen elszigetelten éltek a külvilágtól, különösen télen. Megélhetésük túlnyomórészt attól függött, hogy mit találtak a környéken és mit tudtak megtermelni. Mindenki szervezetten részt vett ezekben a folyamatokban és a gyermekeiknek már fiatal korban megtanították azokat az életbevágóan fontos készségeket, amelyek a boldogulásukhoz nélkülözhetetlenek voltak.
Télen leginkább rozskását, rozskenyeret, különösen jó minőségű tejet, tejtermékeket és hetente egyszer, egy kevés húst fogyasztottak. Az emberek mély tisztelettel hódoltak a természetnek, amelyben felfedezték az isteni jelenlétet. Szegényes táplálkozásuk mellett is kifogástalan egészségnek örvendtek és rendkívül szívós testalkattal rendelkeztek.
Télen leginkább rozskását, rozskenyeret, különösen jó minőségű tejet, tejtermékeket és hetente egyszer, egy kevés húst fogyasztottak. Az emberek mély tisztelettel hódoltak a természetnek, amelyben felfedezték az isteni jelenlétet. Szegényes táplálkozásuk mellett is kifogástalan egészségnek örvendtek és rendkívül szívós testalkattal rendelkeztek.
Abházok
A Kaukázus hegyeiben élő, egész életükben keményen dolgozó abházok a nehéz körülményeik ellenére is kiváló fizikai és szellemi állapottal rendelkeznek. Nem jellemző rájuk a hosszas betegeskedés, életük végéig jó állapotban kell lenniük, hogy el tudják látni magukat. A várható élettartam - a hunzakutokhoz hasonlóan - jóval meghaladja a 85 évet. Étrendjük gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban, fitokemikáliákban, növényi fehérjében és mentes a finomított szénhidrátoktól.
Hosszasan lehetne még fejtegetni a természeti népek életmódját, de a legjelentősebb pontok már így is világosan kitűnnek. A következtetéseim talán nem könnyen elfogadhatók, de szerintem ezeket sugallják ezek a tények. Számomra sokkal fontosabbnak tűnik az, hogy hogyan és mennyit ettek, mint az, hogy mit. Jellemzően helyben termett és gyűjtött, fitonutriensekben gazdag növényeket, valamint vadállatokat fogyasztottak. Táplálékaik tápanyagokban, eszenciális összetevőkben, rostokban sokkal gazdagabbak voltak és nem tartalmaztak adalékanyagokat, finomított hozzávalókat. A megszokott táplálékokhoz adaptálódott a testfelépítésük, az emésztőrendszerük, a mikrobiomjuk. Kevesebbet ettek és azért jobban megdolgoztak (fizikailag), mint általában a mai ember. Sokkal inkább méltatták és vélhetően hálásabbak voltak a természetnek mindazért, amit adott.
Hosszasan lehetne még fejtegetni a természeti népek életmódját, de a legjelentősebb pontok már így is világosan kitűnnek. A következtetéseim talán nem könnyen elfogadhatók, de szerintem ezeket sugallják ezek a tények. Számomra sokkal fontosabbnak tűnik az, hogy hogyan és mennyit ettek, mint az, hogy mit. Jellemzően helyben termett és gyűjtött, fitonutriensekben gazdag növényeket, valamint vadállatokat fogyasztottak. Táplálékaik tápanyagokban, eszenciális összetevőkben, rostokban sokkal gazdagabbak voltak és nem tartalmaztak adalékanyagokat, finomított hozzávalókat. A megszokott táplálékokhoz adaptálódott a testfelépítésük, az emésztőrendszerük, a mikrobiomjuk. Kevesebbet ettek és azért jobban megdolgoztak (fizikailag), mint általában a mai ember. Sokkal inkább méltatták és vélhetően hálásabbak voltak a természetnek mindazért, amit adott.
Olvass még a témában
„Elvették a házunkat” – 10 történet olyan emberektől, akik egy szektából léptek ki
4 elgondolkodtató indok, amiért jó szándékkal se dicsérd meg senki fogyását
„Tudom, hogy szabin vagy, csak egy gyors kérdés!” – Munkahelyi illemszabályok
