A mandalák már évezredekkel korábban is jelen voltak az emberek életében. Ezek a színpompás körök szimbolikus jelentéssel bírnak. A szemlélésük mély lelki folyamatokat indíthat el, elvezet bennünket a saját középpontunkhoz, és gyógyítóan hat ránk.
A mandala eredete
Az első mandalákat vallási célokra, meditációt segítő eszközként készítették. Indiában használták és használják ma is a meditáción kívül különféle ceremóniákhoz, és a tibeti buddhizmus eszköztárához is hozzátartozott.
Maga a mandala szó is szanszkrit eredetű, és olyasmit jelent, hogy ‘kör, amelynek középpontja körül minden forog’.
A tibeti megfelelője kyilkhor, jelentése: ‘az, ami körülvesz egy középpontot’. A két fogalom szinte azonos, közös bennük a mandala legfontosabb része: a középpont. A Kínában és Japánban készült mandalák gyakran ottani írásjeleket is tartalmaztak.
Hogyan hat a mandala a szemlélőjére?
A mandalák szemlélésének egészen sajátos mágiája van, amely az évszázadok során semmit sem változott. A formák és színek révén a szimbolika közvetlenül a tudatalattira hat, és így a pszichének olyan területeit éri el, amelyekhez másképp nehéz közel kerülni.
A mandalák univerzális létformákat testesítenek meg, ahogyan azok természetes elrendeződésként az atomokban, kristályokban, virágokban is jelen vannak. A lélek tükörképei, amelyek mély belső igazságokat és bölcsességeket képesek megmutatni.
A tökéletes rend ősformája
Léteznek bizonyos ősformák, archetípusok, amelyek több kultúrában is jelen vannak. A kör is ilyen: a tökéletes rend jelképe.
Nincs kezdete és vége, ezáltal a teljességet, harmóniát és egyensúlyt szimbolizálja.
Ez a szimbolika a mi kultúránkban is jelen van, ami több nyelv metaforikus szóhasználatában is megfigyelhető: ilyen értelemben beszélünk a magyarban családi körről, baráti körről stb.
Ezek a „körök” az egyes ember számára támaszt, biztonságot, egy „nagyobb egészhez” való tartozást jelentenek.
A középpont jelképe
Ha a mai világban mandalákat csodálunk meg, a vallási jelentésük a háttérben marad számunkra. Amit érzünk, az inkább egy erős vonzás, ami belőlük árad. Olyan ez, mint egy szívóhatás, amely a tekintetünket a legbelső, középső pontra tereli.
Ez a látvány káprázatos módon elősegíti, hogy a saját középpontunkra, a bennünk rejlő lényegre koncentráljunk. Megnyugtatja az idegeket, és a lelket egy mély, tudattalan szinten szólítja meg. Ez egy utazás a belső világunkba, a legmélyebb saját énünkbe.
