Rehabilitáció
Egy nehéz szakítás után az első két hónap igazi káosz. Nem tudok aludni, az étel nem ízlik és minden kis feladat hatalmas erőfeszítést igényel. Ez azért van, mert az agyunk úgy kezeli a másik hiányát, mint valami megvonást: a jutalmazó központ elcsendesül, a stresszközpont pedig felvillanyozódik. Ilyenkor szoktam úgy kezelni az elvonási tüneteket, mintha rehabra mennék. Először is no-kontakt módra váltok, azaz nem értekezem az exemmel: lenémítom mindenhol és én sem keresem, mert minden kis üzenet csak sót szór a sebbe és késlelteti a gyógyulást.
Másodszor nem engedem, hogy ez az érzelmi hullámvasút kárt tegyen az egészségemben, ezért minden nap kötelezően eszem legalább egyszer rendes ételt, még akkor is, ha semmi étvágyam. Harmadik szabály, hogy nem gubózom be otthon, hanem minden nap kimozdulok. Ez lehet edzés, találkozó egy baráttal vagy csak egy kis séta: a lényeg, hogy felöltözzem és elhagyjam a lakást. Nekem ez működik, ha nem akarok beleőrülni abba, hogy elveszítettem valakit.
