Egyre kevesebben kötnek házasságot, és azoknak is a fele válással végződik – halljuk már szinte közhelyként az adatokat, nem is csoda, ha az ember elbizonytalanodik, van-e sírig tartó szerelem. Úgyhogy utánanéztünk kicsit tüzetesebben, mi is van a számok mögött!
Kevesebb házasság? Viszonyítás kérdése!
Először is, bár tényként szokás kezelni, hogy egyre kevesebben kötnek házasságot, ez így ebben a formában nem egészen igaz. Tény, hogy míg a ’70-es években évi 90-100 ezer házasságot kötöttek, addig az ezredfordulót követő években ez a szám évi 44-46 ezerre csökkent – áll a KSH 2015-ös tanulmányában.
Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, hogy a ’70-es évek kiugró számaihoz hozzájárult az is, hogy ekkor értek házasuló korba a Ratkó-korszakban született gyerekek, a későbbi csökkenés tehát, a későbbi években csökkenő születésszámmal tulajdonképpen kódolva volt.
Az ezredfordulót követően azonban a Ratkó-korszakban született gyerekek gyerekei érték el a házasuló kort, mégis a 2010-ben kötött 35,5 ezer házasság lokális minimumot jelentett, ami az egyik legalacsonyabb érték volt a népmozgalmi statisztika eddigi történetében. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy egyre többen döntenek az élettársi viszony mellett, illetve, hogy a házasságkötés ideje kitolódik.
És akkor itt jön a fordulópont: a fenti statisztikákat látva nem nehéz megérteni, miért beszél mindenki az egyre csökkenő házasulási kedvről, de 2010 után valójában pozitív elmozdulás következett be: a 2015. évi 45,9 ezer házasságkötés 18,4%-kal, 7120 párral haladta meg az előző évit, és több mint 29%-kal, mintegy 10,4 ezer házaspárral múlta felül a 2010. évi szintet.
A házasságkötések száma a nők és férfiak valamennyi korcsoportjában emelkedett, írja a KSH, vagyis nem igaz, hogy egyre csökkenne a házasságok száma, sőt az elmúlt időszakban emelkedés volt tapasztalható, még ha ez nem is éri el a ’70-es években mért csúcsot.
A házassági többlethez elsősorban a 20-as éveikben járó nők és a 25-49 év közötti férfiak járultak hozzá, és szintén érdekes adat, hogy a házasságkötések mintegy 79%-ánál mindkét fél először kötött házasságot.
De mi a helyzet a válásokkal?
Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló – 2004 és 2008 között emelkedő számú – váláshoz képest 2010 és 2014 között 18%-kal csökkent a felbontott házasságok száma. Ezzel szemben 2015-ben ismét emelkedett a válások száma – írja a KSH. Bár a 2014-es évhez képest a válások száma emelkedett, még mindig nem érte el a három évvel korábbi szintet, tehát azt sem jelenthetjük ki olyan egyértelműen, hogy „egyre többen válnak el”.
Míg 1990-ben 66.405 házasságra 24.888 válás jutott, addig 2015-ben 45.900 házasságra 20.600 válás. Ebből is látható, hogy ha közelíti is, de nem éri el az 50%-ot az arány, és persze mindez csalóka: ezeknek a válásoknak a többsége korábban megkötött házasságok lezárása, bár a válási arány a fiatalabb házasok körében magasabb, a 40 és 50 feletti korosztályban az elmúlt években emelkedett az arány.
Ez tehát azt jelenti, hogy ha a korábbi években többen házasodtak össze, akkor az a következő években nagyobb válási számot is fog jelenteni, ha pedig a házasságkötések száma mindeközben csökken, úgy tűnhet, mintha egyre kevesebben, és egyre kisebb sikerrel fogadnánk meg azt a bizonyos holtomiglant.
És a legfontosabb: ti nem vagytok a statisztika!
Mindennél is fontosabb persze, hogy a statisztikákat nem lehet minden egyes párra ráhúzni: nagyon sok minden befolyásolja azt, hogy egy pár esetében mekkora a válás valószínűsége, tehát egyedi esetenként ez eltérő lehet, és még ha minden második házasság végződne válással, akkor sem lenne igaz, hogy nektek éppen 50-50 százalék esélyetek lenne a boldog házasságra.
Nem is beszélve arról, hogy míg a válás tabunak számított, a felbontott házasságok aránya talán kisebb volt, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki boldogan is élt ekkor. Túlzás lenne tehát kijelenteni, hogy napjainkban van valami baj az emberek elkötelezettségével, vagy hogy manapság az emberek meggondolatlanul házasodnak. A lényeg, hogy bármit mond is a statisztika, rajtatok, kettőtökön múlik majd, hogy számotokra hogyan alakulnak a dolgok.