Számomra a kutya sosem volt egyszerű ösztönlény (ahogy más állat sem), én mindig úgy gondoltam, hogy ők is éreznek, gondolkodnak, még ha nem is feltétlenül úgy, ahogy mi.
Most úgy tűnik, az újabb és újabb tanulmányok sorra igazolják azt, amit a gazdik már régóta éreznek: a kedvenceink sokkal intenzívebb érzelmeket táplálnak irántunk, mint azt korábban gondoltuk. A Psychological Science magazinban megjelent publikáció szerint korántsem a képzeletünk műve, hogy féltékenyek lennének a kutyáink.
Korábbi felmérésekből már kiderült, hogy a gazdik 80%-a számolt be arról, féltékenységet mutatott a kutyája, amikor más kutyával foglalkozott. Ez megnyilvánult a póráz rángatásában, izgatott viselkedésben, ugatásban, stb. A megállapításokat támasztotta alá a mostani kutatás, amit az Aucklandi Egyetem közreműködésével készítettek. Olvass még a témában
Úgy tűnik, a kutyák azon kevés fajok egyike közé tartoznak, akik a gyerekekhez hasonló féltékenységet mutatnak, amikor az anyjuk más gyermeknek is szeretet ad.
Az emberek esetében a féltékenység szorosan összefügg az öntudattal. Ezért is érdeklődnek a kutatók annyira a féltékenység, valamint a másodlagos érzelmek tanulmányozása iránt az állatvilágban.
Hogyan zajlott a teszt?
A kutatók 18 kutyát vizsgáltak: egy műkutyát és egy gyapjúhengert tettek a kutyák elé, utóbbi volt a kontroll a vizsgálat során. A kísérlet során lehetőséget adtak a kutyáknak, hogy a műkutyát először távolról szemügyre vegyék, majd eltakarták. Ezután a gazdiknak el kellett játszaniuk, hogy simogatják, szeretgetik a rivális ebet.
Ennek láttán, hallatán, a kutyák erőszakosan megpróbálták elérni a gazdájukat, azonban ez nem történt meg akkor, amikor a kontrollként szolgáló gyapjúhengerrel próbálták el ugyanezt a jelenetet a gazdik.
Bastos és munkatársai a tanulmány során megállapították, hogy a kutyák három emberszerű jellemzőt is mutattak a féltékeny magatartásról:
