Miért fontos, hogy a gyereknek legyen gyerekkora?
Amikor a gyerek mozog, biciklizik, labdázik, megtapasztalja a testét, annak korlátait, melyeket feszegethet. A tapasztalások új idegpályák kiépülését eredményezik. Képzeljük el ezt úgy, mint egy sűrű, kusza pókhálót, melynek találkozási pontjaiban információk vannak.
A gyerek agya töménytelen mennyiségű információt vesz fel, azokat feldolgozza – így fejlődik az agya és az idegpályák. Ezért fontos a minőségi ingerben dús környezet, életmód.
A tapasztalatok fontossága
Az első pár életév a tapasztalatok megszerzéséről szól, ezekhez a már meglévő dolgokhoz köti később az újabb tapasztalatokat. De mi van akkor, ha ezek a tapasztalatok hiányosak? Ebből adódhatnak később a tanulási-, mozgás- és figyelemzavarok – pl.: diszlexia és hiperaktivitás.
Az egyik legfontosabb testtanulási gyakorlat az éneklés, ugyanis csak nagy koncentrációval érhető el, hogy a hangszálak úgy működjenek, hogy a megfelelő hangot produkálja a gyerek. Emellett fejleszti a memóriát, és a neurobiológusok szerint a felszabadult éneklés közben képtelen félni a gyerek.
A homloklebeny
Az agy frontális (homlok) lebenye az, ami felelős személyiségünkért, ezáltal életünk minőségéért – azért, hogyan látjuk önmagunkat a világban. Amikor a gyereket leültetjük a képernyő elé, egy kész (lebutított) világot kap, amit nem tud befolyásolni. A gyakorlatilag kivonjuk a gyereket forgalomból. Agya olyan információkat kap, melyeket nem tud hová kötni.
Később már nem fogja érdekelni a logikai összefüggések fontossága – elfogad mindent úgy, ahogy van. Nincs meg az interaktivitás lehetősége, testét sem érik megfelelő ingerek. Pedig élete első hat évében pont ezek a dolgok fontosak ahhoz, hogy agya megfelelően fejlődjön.
A hüvelykujj és fél tégla
Tanulmányok bizonyítják, hogy a mobiltelefon és számítógép használata során egy gyerek nagyon jó kézügyességre tesz szert. Agyának ez a része nagyobb lesz, mivel a pc játékok alkalmával, sms küldésekor az agy azon része fejlődik, ami a hüvelykujjért felelős. A gyerekek egy nem létező világban kénytelenek élni, inger és egymásra épülő tapasztalatok híján.
Nincs elég tapasztalatuk a valós világról, ezért van az, hogy egy kisgyerek összekeveri a valóságot a képernyő képzeletével: tehát, ha valakit kupán csapnak egy féltéglával, az nem hal meg, Batman miatt elhiszi, hogy tényleg van repülő ember – vagy akár lila tehén, aminek tejéből csoki készül.
Emberi kapcsolatok
A gyerek a tévé és pc-játékok leegyszerűsített, fapados karaktereit látja. Azok létére a kommunikáció egyoldalúsága, programbeli korlátozott kötöttsége miatt nem lehet hatással. Így kivonul a szocializáció, a valós kommunikáció mezejéről.
Ebből adódóan az életben bátortalan, szorongó lesz, hiszen a valódi világ és azok karakterei, azok reakciói ismeretlenek számára. Ekkor jön pótcselekvésként a chat, és a pc-játék függősége. Délkelet Ázsiában történt olyan eset, amikor a gyerek a számítógép előtt ülve gyakorlatilag éhen halt, kiszáradt.
Jótékony ingerek
Előny, ha egy gyerek sok testvér között nő fel, ahogy az is, ha van egy kicsi kert, egy szabad terület, ahol gyerek lehet. Régen a vakáció alatt ebédelni sem mentek haza, egész nap játszottak a közeli parkban, ahol megfelelő mennyiségű inger érte őket. Áldásos volt a (vidéki) nagyszülő léte is, mivel ott összegyűlhettek az unokatestvérek, játszhattak kedvükre, megismerhették környezetüket.
A gyerekkor képernyő előtt elpazarolt napjai nem hozhatók vissza, hiszen ez az időszak az – az agy fejlődése szempontjából –, ami arra hivatott, hogy a gyerek információkat gyűjtsön a világról, amire aztán építhet.