Egy nőt, ha van tehetsége, kitartása – és szerencséje –, semmi sem állíthat meg. Még egy világháború sem. Ilyen nő volt Leni Riefenstahl is, akiről lehet sok rosszat mondani, de azt nem, hogy tehetségtelen volt.
„A szépség szörnyetege”
Kezdjük a közepén, ne szépítsük a dolgot: Riefenstahl Hitler propagandagépezetét szolgálta ki, mint filmrendező. Tehette volna ezt akárki, hiszen sok jó rendező volt akkor is. Mégis őt, egy nőt választottak erre a – nem túl nemes – feladatra.
A tehetségén múlott a dolog. Természetesen mondhatott volna nemet is, de háború volt, az igenek és nemek kimondása pedig súlyos következményekkel is járhatott volna. Pont emiatt az erkölcsileg megkérdőjelezhető döntése miatt lett annyira vitatott személy, lett annyira vitatott munkássága.
A háború végén természetesen bíróság elé állították, ám nem ítélték el. Ekkor viszont eltiltották a filmezéstől. Innentől kezdve természetfotós lett – és nem is akármilyen.
Az utolsó film
A 70-es években, 71 évesen búvárkodni kezdett. Nem céltalanul, hanem a természetfotózás kapcsán. Ez az időszak az ezredfordulóig tartott.
A fotóanyagot két könyvében, a Korallkertek és a Víz alatti csoda című albumokban jelentette meg. A közel harminc év csodálatos anyagának összegzéseként film készült a Pápua Új-Guinea környéki merüléseiről, mely 2002-ben készült el véglegesen. Riefansahl ekkor lett ugyanis 100 éves. A film címe Víz alatti impressziók, azaz, Impressionen unter Wasser.
Valóban tehetség?
Táncosnőnek és színésznőnek készült, így balettot tanult. Első filmszerepe Korda Sándor nevéhez fűződik, a Tragédia a Habsburg-házban című filmhez. Első filmje a Kék fény, komoly sikert aratott.
Rajongói között ott volt Hitler is, aki – még csak – pártvezérként, a gazdasági válság idején, propagandafilmek készítésével bízta meg.
Első ilyen jellegű filmje a Hit győzelme címet kapta.
Leghíresebb alkotása Az akarat diadala címet viseli, ami egy náci pártrendezvényt mutat be. Később a berlini olimpián is ott van, mint filmrendező. Tudni kell róla, hogy nem volt tagja a náci pártnak, ahogy ez be is bizonyosodott a perek kapcsán.
Kék fény – egy kis magyar szál
Leni alapvetően romantikus ember volt. Úgy nyilatkozott, hogy: „A hold mindig nagy hatást tett rám, már fiatal koromban is… a holdfény kék sugarai megtörnek a hegyi kristályokon.” Így született a Kék fény története. Balázs Bélát felkérték, hogy segítsen megírni a forgatókönyvet, amit később négy hét alatt hoztak össze közösen.
Leni Balázs Bélát ösztönzőnek, legjobb munkatársnak nevezte. Ám amikor fizetésre került volna sor – részesedésre –, Balázs Béla épp moszkvai emigárcióban volt, így nem kapott pénzt. Sőt, Balázs neve nem szerepelt társszerzőként a filmben.
Ez vagy azért volt, mert Balázs Béla zsidó volt, és a politikai helyzet egyre inkább ki volt élezve erre, vagy azért, mert Leni olyan érzelmeket táplált a férfi iránt, amiből hiúsági kérdést csinált.
A filmezés innovatív, mégis tudatlan nagyasszonya
Leni olyan módszereket alkalmazott, ami a mai napig alapeleme a propaganda filmeknek.
Ilyen volt például az, hogy mivel Hitler termete kicsi volt, karizmájához kellett testének nagyságát is igazítani – azaz magasnak kellett láttatni, méghozzá úgy, hogy alulról filmezték őt.
Leni találékonysága határtalan volt: sínt építtetett a zökkenők kiküszöbölésének érdekében, darukat építtetett, hogy a fény, a megvilágítás jó legyen. Sőt, több kamerát is használt egy adott időben.
Míg ilyen jól képben volt szakmájával, látszólag nem törődött a politikával, csupán saját boldogulásával, hiszen – elmondása szerint – fogalma sem volt arról, hogy a koncentrációs táborban forgatott filmjeinek szereplői hol és mily módon haltak meg…
A háború, politikailag legvitatottabb embere volt Leni, ahogy emberileg is lehet sok rosszat mondani. Azt viszont nem vitathatja el senki sem: igen tehetséges volt szakmájában.
Nőként ezt a szakmai szintet elérni pedig igen nagy dicsőség – főleg háború ideje alatt. Leni 101 évesen halt meg bajorországi otthonában.