A tévénézést, a filmek vagy sorozatok vég nélküli nézését általában bűnös élvezetként szoktuk felfogni, és nem gondoljuk, hogy bármi jó származik belőle, azon kívül persze, hogy kikapcsolja kicsit az agyunkat, és pihenünk közben. A Buffalói Egyetem kutatói azonban most kiderítették, hogy nem is olyan ördögtől való dolog a „binge watching”, még akkor sem, ha folyton ugyanazt a sorozatot nézzük, és olyan filmeket nézünk újra, amiket már milliószor láttunk.
A kutatók szerint ezek úgynevezett nontradicionális szociális stratégiák, és képesek hasonlóképpen kielégíteni a szociális igényeinket, mint a családdal vagy barátokkal töltött idő, az egyén szociális támogatási rendszere, vagy a romantikus kapcsolat is.
Ennek egészen egyszerű oka van: az agyunk nagyon minimálisan képes csak különbséget tenni a valódi szociális kapcsolataink és azok között, amelyeket a tévében, a sorozatokban, a filmekben, vagy a könyvek fiktív világában érzünk. Természetes ugyanis, hogy ha egy történetet végig kísérünk, akkor bizonyos szintig kötődünk a szereplőkhöz, még akkor is, ha ez a kötődés nyilvánvalóan egyoldalú.
A Buffalói Egyetem kutatói szerint most, hogy még mindig elég limitáltak a valódi szociális kapcsolataink, és nem tudunk annyit hús-vér emberekkel találkozni, mint szeretnénk, épp itt az ideje, hogy kihasználjuk ezeket a fiktív kötődéseket, és szociális támogatást szerezzünk, amikor éppen erre van szükségünk. Ez különösen azoknak lehet hasznos információ, akik magányosan töltötték a kijárási korlátozások idejét, és még mindig csak nagyon kevés emberrel tudják tartani a kapcsolatot fizikai valójukban. Olvass még a témában
